Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

4. A PECSÉTHASZNÁLAT SZABÁLYAI A pecsétek használatára vonatkozóan a Tanácsköztársaság idején sem hoztak általános rendelkezéseket. Általában átvették az addigi szabályokat és szokásokat, csupán arra helyeztek súlyt, hogy a pecsétek szövege, tartalma megváltozzon, az új rendet tükrözze. Mégis, közvetlenül vagy közvetve, sok rendelkezés foglalkozott e rövid néhány hónap alatt a pecsétek használatával. Az alábbiakban ezekről számolok be. Talán érdekes átmeneti jelenségnek tekinthető a polgári korszakból a proletárdiktatúra korszakába az a rendelet, amelyet még a Berinkey-kormány pénzügyminisztere adott ki február 21-én, de amely csupán a Pénzügyi Közlemények április 1-i számában jelent meg, tehát úgy tekinthető, hogy a Tanácskormány is magáévá tette. E rendelet közli, hogy a kormány 1916. november 3-án szerződést kötött a Dötsch-féle zsírfesték kizárólagos használatára.

11 ,,A kincstár érdekeinek megóvása céljából ezúttal is a legszigorúbban elrendelem, hogy az egyes hatóságok és hivatalok a hivatalos felülbélyegzésre a jövőben is kizárólag az említett »Dötsch«-féle zsírfestéket használják, úgy azonban, hogy használat közben ezt a festéket más anyaggal ne hígítsák, illetve keverjék." Bár úgy gondolom, hogy ez a szigorú rendelkezés inkább a Dötsch-cég, semmint a kincstár érdekeit volt hivatva védelmezni, betartására, végrehajtására vonatkozólag semmiféle adattal sem rendelkezem. Nagyon valószínű, hogy a forradalmi átalakulás sodrában már senki sem törődött vele, senki sem tartotta be. Onnan szerezték be a pecsételéshez szükséges festéket, ahonnan lehetett, és olyant, amilyent éppen kaptak. Sok jel mutat arra, hogy éppen a forradalmi átalakulás következtében erősen megnőtt a Tanácsköztársaság idején a pecsétek jelentősége. Az egyes hivataloknál, hatóságoknál ugyanis új emberek kerültek vezető beosztásba, új, ismeretlen nevű emberek intézkedtek, akiket a beosztottak, alárendeltek vagy a társintézmények dolgozói nem ismertek. így tehát a pecsét, a tanácsköztársasági pecsét fokozott mértékben jelentett igazolást, nyújtott biztosítékot az aláírás hitelességére, az aláíró illetékességére vonatkozóan, és ezért fontosabbá vált. Hozzájárult ehhez az államhatalom jellegének alapvető megváltozása. Az államhatalmi és államigazgatási szerveknek általában is, de különösen a gazdaságirányítás terén sokkal több, közvetlen kapcsolata lett a mindennapi gyakorlati élettel, és ez természetesen megmutatkozott az ügyintézés gyakorlatiasabbá, közvetlenebbé válásában. Sok olyan ember került újonnan vezető közgazdasági beosztásba, aki addig a gyakorlati életben tevékenykedett, és magával hozta új munkahelyére az operatív ügyintézési gyakorlatot. Mindez persze tükröződött az iratképzésben és ezen belül a pecsétek használatában is. A Belügyi Népbiztosság már április 7-én körrendeletet bocsátott ki az összes megyei direktóriumhoz, amelyben elrendelte: „Ha valakit Budapestre küldenek, a belügyi vagy bármely népbiztossághoz, információ adás vagy információ kérés végett, vagy valami kérelemmel, adjanak neki bélyegzővel ellátott igazolványt, 11 A szerződés eredetijét eddig még nem sikerült megtalálni.