Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

van a „vörös" szó stb. Más pecséteknél kétségtelenné teszi a tanácsköztársasági jelleget az a tény, hogy az intézmény, amely használta azokat, csak a Tanácsköztársaság idején létezett vagy akkor létesült. Ilyenek például a népbiztosságok, a házbizalmiak, a politikai biztosok, az ellenőrző munkástanácsok és a termelőbiztosok pecsétjei. De ilyenek a Hadseregfőparancsnokság pecsétjei is, amely intézmény szintén ekkor jött létre. Vannak intézmények, amelyeknek a neve változott meg a Tanácsköztársaság idején, és ezáltal állapítható meg kétségtelenül a pecsét tanácsköztársasági jellege (például Marx Laktanya, Koch Róbert Közkórház stb.). Gyakran kétségtelenül megállapítható a tanácsköztársasági jelleg — más támpont hiányában is — a figurális ábrázolásból. Ötágú csillag, sarló és kalapács stb. kizárólag tanácsköztársasági szervek pecsétéin szerepelhet ebben az időben. Vannak azonban pecsétek, amelyek kifejezetten forradalmi jellegűek, mégsem állapítható meg azonnal és kétségtelenül a tanácsköztársasági származásuk. így például egyes városi munkástanácsok már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt is használtak pecséteket, melyeket március 2l-e után változatlanul tovább alkalmaztak. Az ilyesmi azonban nagyon elenyésző számú esetben fordult elő, és ezeket még nem tudtam regisztrálni. Egyébként is úgy gondolom, hogy az ilyen pecséteket teljes joggal tekinthetjük tanácsköztársasági pecséteknek. Ha majd feldolgozásra kerülnek a polgári demokratikus forradalom időszakának a pecsétjei, akkor tisztázódni fog ezek „előélete" is. Talán a forradalmi, átmeneti korszak okozza, hogy viszonylag sok a nem teljes szövegű, csak funkciót vagy hivatali beosztást tartalmazó pecsét, amely csupán más körülmények figyelembevételével mutatja a szervet vagy intézményt, amelynek nevében hitelesítésre használták. így például sok pecsét tartalma csupán enynyi: „üzemi bizottság", „termelő biztos" vagy: „a népbiztos helyett" stb. E pecsétek funkciója ugyanaz, mint a teljes szövegűeké, de csak akkor, ha az üzem vagy hivatal pecsétjével együtt vagy legalább annak cégjelzéses papírján szerepelnek. Ezeket a pecséteket tehát ilyen esetekben ugyanolyan értékűnek tekintem, mint a teljes szövegűeket. Gyakran előfordul, hogy két pecsét — az intézmény régi, forradalom előtti pecsétje és az üzemi bizottság vagy a termelő biztos pecsétje — annyira együtt, egymás alatt szerepel, hogy alig vagy egyáltalán nem állapítható meg, vajon egy vagy két pecsétről van-e szó. Ezeket mindig egy pecsétnek tekintem, mert ha netán külön-külön pecsétnyomóktól származnak is, mint hitelesítő jelzést együtt, egyként használták. Beszélni kell itt — mint a forradalmi átalakulás időszakára jellemző tünetről — az átalakított pecsétről is. Az egyes hivataloknál, intézményeknél nem mindig volt idő vagy lehetőség arra, hogy gyorsan új pecsétet készítsenek, a régi, idejétmúlt szöveget pedig már nem akarták az új körülmények között használni. Ilyenkor a pecsétnyomóból eltávolítottak — kivágtak — egyes szavakat vagy jeleket, és helyüket üresen hagyták vagy kézzel írták be a megfelelő szöveget. Ezek a csonka pecsétek különösen érdekesek, mert a korra, a forradalmi átalakulásra jellemzőek. Van olyan pecsét, amely többszöri átalakuláson ment keresztül, a történelmi helyzet gyors változásának megfelelően. Akad olyan pecsét is, amely