Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

A választásokat Budapesten és a legtöbb vidéki helyen április 7-én tartották, sok helyen azonban csak néhány nappal később. A választások általában rendben és minden zavar nélkül folytak le, a jelölőlistát elfogadták a választók. Sok helyen azonban töröltek egyes neveket, néhány helyen pedig megbukott a hivatalos lista. Ahol a reakció mesterkedései következtében a választási rendelet megszegésével ellenséges elemek kerültek a tanácsokba, ott a választást megsemmisítették, és új választást rendeltek el. Az újonnan megválasztott helyi, járási, megyei és budapesti tanácsok azonnal átvették területük irányítását, a közigazgatás vezetését. Általában a régi hatósági szervezetet, az állami és községi alkalmazottakat helyükön hagyták, de elvették tőlük az intézkedési, döntési jogot, csupán adminisztratív tevékenységre szorítván őket. Alapvető minőségi, forradalmi változást jelentett ez a helyi hatalom gyakorlásában. Addig a végrehajtó hatalom a dolgozó néptől független, a burzsoá kormány által kinevezett hivatalnokok kezében volt. Most alulról, a nép által választott, a dolgozók soraiból való emberek vették át a helyi hatalom gyakorlását. A helyi hatalom a dolgozó nép kezébe került. Létrejöttek tehát országszerte a hatalom új szervei, ezek működésére, szervezetük belső tagozódására, konkrét feladataikra vonatkozó útmutatást azonban az ideiglenes alkotmány nem adott. Ez fokozatosan alakult ki, a különböző szakterületekre vonatkozó egyes kormányzótanácsi rendeletek és az azokat kiegészítő vagy részben helyettesítő népbiztosi rendeletek révén. Az első ilyen rendelet, a Forradalmi Kormányzótanács XI. sz., „A birtokrendező és termelést biztosító bizottságok" című rendelete, április 4-én jelent meg. Ez mintegy szervezeti vonatkozású kiegészítése volt az előző napon megjelent, „A földbirtok szocializálása" című XXXVII. sz. rendeletnek. A szocializálási rendelet kimondta a nagy- és középbirtokok kisajátítását és szövetkezeti kezelésbe vételét. A XL. sz. rendelet pedig intézkedett a szocializálással és a mezőgazdasági termelés folytonosságával kapcsolatos szervezeti kérdésekben. A rendelet kimondta, hogy „a földbirtokrendezés keresztülvitelére és a termelés folytonosságának biztosítására" községi, járási és megyei birtokrendezési és termelést biztosító bizottságokat kell alakítani. A bizottságok 3 — 3 földműves (a megyéknél „földművesproletár") tagból álltak. Tagjaikat a községi, járási, illetve megyei tanácsok választották. A rendelet szerint feladatuk volt: „mindazoknak az intézkedéseknek a megtétele, amelyeket a földreformot végrehajtó szervek működéséről szóló utasítás előír". A rendelet nem tartalmaz útmutatást a bizottságot megválasztó tanács és a bizottság további, egymáshoz való viszonyáról. A birtokrendező és termelést biztosító bizottságok országos hálózatának központi irányítását a rendelet az Országos Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságra bízta, amely a földművelésügyi népbiztosokból és a Földmunkások Országos Szövetsége 3 küldöttjéből állt.

14 i 14 Tanácsköztársasági Törvénytár I. 57. o. 2 Réti 17