Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

A XL. sz. rendeletben említett utasítás ugyancsak április 4-én jelent meg a Földmívelésügyi népbiztosság 5. F.N. sz. rendeleteként „A birtokrendező és termelést biztosító bizottságok hatásköre" címmel. Ez az utasítás sem részletezte azonban a bizottságok feladatait, és nem tért ki a bizottságok és az őket kiküldő tanácsok viszonyára. Kimondta, hogy: „Mindenféle birtokrendező ügyben, továbbá a termelést biztosító ügyekben is intézkedni ezután egyedül a Forradalmi Kormányzótanács XL. sz. rendelete értelmében alakult községi, járási és vármegyei birtokrendező és termelést biztosító bizottságok jogosultak." Ugyanakkor azt a kikötést teszi, hogy e bizottságok „a bizottságokba kiküldött szakember (gazdasági biztos) bevonása, irányítása és az ügynek ő általa történő előkészítése nélkül semmiféle határozatot nem hozhatnak és semmiféle ügyben nem intézkedhetnek". Ez az utóbbi rendelkezés természetszerűleg némileg agyonütötte az előbbit, hiszen nagyon megkötötte a bizottságok kezét. Kivonta a rendelet a bizottságok hatásköréből az állami kezelésben levő és szövetkezeti birtokokat is, de kimondta, hogy a bizottság hozzájárulása nélkül új termelőszövetkezetet alakítani nem szabad.

13 A rendelet megjelenése után rövidesen országszerte megalakultak a birtokrendező és termelést biztosító bizottságok. A községekben ezek a bizottságok öntevékenyen és általában eredményesen működtek, a járásokban és megyékben azonban rendszerint a gazdasági biztosok intézkedtek a bizottságok helyett és azok nevében. Mindemellett általában érvényesült a rendeletnek az a törekvése, hogy a szegényparasztság öntevékeny működésére akarta bízni a földbirtokrendezési és a mezőgazdasági termeléssel összefüggő más kérdések irányítását — természetesen a központi intézkedések, érvényes rendeletek alapján és állandó központi ellenőrzés és irányítás mellett. A Forradalmi Kormányzótanács L1V. sz. rendelete április 12-én jelent meg, „A művelődés és oktatás ügyeinek igazgatása" címmel. A rendelet előírta, hogy minden tanács mellett művelődési osztályt kell létesíteni. „Az osztály tagjait a tanács választja olyan számban, hogy az oktatásügy alapvető jelentősége . . . kifejezésre jusson." Az osztály tagjai közül 3, 8, illetve 12 tagú intézőbizottságot alakít a művelődési ügyek közvetlen intézésére. Falun, ha nincs szükség nagyobb létszámra, akkor csak intéző bizottságot kell létesíteni. A megyei és a budapesti központi művelődési osztályhoz a közoktatási népbiztosság két-két művelődésügyi megbízottat küld ki, állandó jelleggel. A művelődésügyi osztályok a tanácsok szerveiként a terület valamennyi művelődési, közoktatási kérdésének felelős irányítói. „A művelődési osztályok (intéző-bizottságok) megalakulása után az összes eddigi igazgatási és felügyeleti szervek (tankerületi főigazgatóság, tanfelügyelőség, iskolaszék, gondnokság, felügyelőbizottság stb.) megszűnnek." Mindezek helyiségével, felszerelésével és személyzetével a művelődési osztályok intéző bizottsága rendelkezik. A rendelet kimondta, hogy „a művelődésügy igazgatását a közoktatásügyi 15 Uo. 74. o.