Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

megalakult, ott a csoport vezetősége alakuljon át földmívestanáccsá és vegye kezébe a község vezetését. Ki kell zárni mindenhonnan a gazdagokat és a nép minden ellenségét."

4 Bár ez a felhívás összekeverte a szakszervezeti és államhatalmi funkciókat, ideiglenes megoldásként hasznos lehetett olyan helyeken, ahol még nem voltak pártszervezetek. Az alig egy héttel később bekövetkezett tanácsválasztások azután feleslegessé tették ezt a megoldást. Az országszerte mindenütt megalakult és a hatalmat minden ellenállás nélkül átvevő tanácsok azonnal munkához láttak. Általában nem várták be — az egyébként rendkívül gyorsan beérkező — központi útmutatásokat, hanem a „Mindenkihez!" című kiáltvány szellemében — azt természetesen mindenütt a maguk módján értelmezve — hozzákezdtek a kitűzött feladatok megvalósításához. Intézkedéseik, rendeleteik nem mindig vágtak pontosan egybe a később kibocsátott központi rendelkezésekkel — ezért azokat gyakran meg kellett változtatni —, mégis e gyors és határozott fellépés megmutatta a helyi szervek harcosságát, lelkes odaadását, és eleve lehetetlenné tett az első időkben minden ellenállást. A helyi szervek legtöbb ilyen kezdeti rendelkezése egyébként lényegében vagy egészében helytálló volt, és a vonatkozó központi rendeletek megjelenése után is érvényben maradt. A helyi tanácsok tevékenységét a sorozatosan megjelenő szocializálási és egyéb, a társadalmi rend átalakítását célzó rendeletek természetesen erősen befolyásolták, de szervezeti felépítésük — az igazgatási rendszer egységesítésére vonatkozó alapvető rendelkezés, az ideiglenes alkotmány megjelenéséig, sőt részben még azután is — teljesen egyéni és különböző volt. Az első, bár még csak formai egységesítő lépés volt a helyi államhatalmi szervek vonatkozásában a Forradalmi Kormányzótanács XIII. sz. rendelete, mely szerint a „népbiztos" megjelölést csak a Forradalmi Kormányzótanács tagjai használhatják.

5 Ezzel véget vetettek a kezdeti zűrzavarnak, hogy a legkülönbözőbb szintű hatalmi szervek magukat Kormányzótanácsnak vagy népbiztosságnak, tagjaikat, megbízottaikat pedig népbiztosoknak nevezték. A helyi államhatalmi és igazgatási szervek gyors berendezkedése és határozott, önálló tevékenysége nem tette feleslegessé, ellenkezőleg, sürgősen megkövetelte a központi irányítás megszervezését, egységes működési elvek és szabályok kidolgozását. A Forradalmi Kormányzótanács március 27-i ülésén javaslat merült fel arra vonatkozólag, hogy rendeletet kell kiadni a tanácsok hatásköréről. Ezzel kapcsolatban Vágó Béla ezt mondta : „Precizírozni kellene a dolgot. A munkástanácsok érdeklődnek : hogyan rekviráljuk a fegyvereket, mennyi fizetést adjunk a direktórium tagjainak, mi történik a bankok, községi pénztárak pénzeivel, rossz az ellátás a községben és tudjuk, hogy van élelmiszer stb. mit csináljunk ? A munkások nagy érettségről tesznek tanúságot. Ezekben a kérdésekben valami generális utasítást kell adni, amíg el nem készül a szovjet alkotmány. Ezek az emberek cselekedni 4 Világszabadság XVII. évf. 13. sz. 1918. márc. 26. ,,A földmíves szegényekhez!" 5 Tanácsköztársasági Törvénytár I. 36. o.