Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

nak, tehát mindig meg voltak bizalmas útjai a török államférfiakhoz. Egész irodával dolgozott, akárcsak a többi követségek. A lengyelek eleinte meglehetősen a magyarok ellen voltak hangolva a nemzetiségi kérdés miatt, a győzelmek idején azonban mindent megkíséreltek nemzetiségeinknek velünk való kibékítésére. Czartoryski unokaöccsét, Zamoyski grófot küldte hozzánk, ki útjában Törökországon át Canninggel is jó ismeretségbekerült és akit a Porta segített határainkra. Ugyancsak így pártolta a török kormány Monti ezredes utazását is, aki az osztrákkal harcban álló szard kormány megbízásából jött hozzánk. Canning távolról sem volt forradalmár, de radikálisabban és gyorsabban, mint Palmerston, kívánta Európa végső rendezkedését méltányos nemzeti tekintetek alapján. Pártfogója volt annak idején a görög függetlenségi mozgalomnak is. 1848-ban, amikor a török oláh tartományait is elérte a forradalmi mozgalom, alkotmányos felfogást tanácsol a Portának. Az követte is a tanácsot s az a haszna lett belőle, hogy az oláhok e mozgalmas években a törökökhöz húztak és elnyomónak tekintették a megszálló orosz hatalmat. Canning különben a forradalmak első idején épen Angliában volt és az angol kormány, felhasználva visszautazását, figyelmeztető utasítással küldte őt a kontinens kormányaihoz, hogy célszerű reformokkal igyekezzenek eléje vágni a mozgalmaknak. Bécsbe április végén, a student-uralom idején jutott és nem a legkedvezőbb képet nyerte a császári hatalom alapjainak szilárdságáról. Talán már ekkor is megrendült benne kissé és később a magyar győzelmek idején még inkább, a hit abban, hogy Ausztria valaha is megfelelhet a védőbástya szerepének Európában. Talán célravezetőbb lenne egy új szövetséges államesoport létesítése Ausztria helyén. Nincs írásos bizonyítékunk arról, hogy ilyen tervei lettek volna, de való, hogy a magyar külügyminiszter a harc alatt reá hivatkozik, mint aki szívesen látná dunai konföderáció alakulását a kicsiny keleti nemzetekből. Yalószínü, hogy Batthyány Kázmér a konstantinápolyi magyar képviselőtől szerezte ezt az értesülését. A dunai államszövetség gondolata különben már évekkel előbb is felmerült az európai diplomáciában, de inkább Ausztria keretei között képzelték el azt akkor. Pár év múlva, a krimi háború előtt folyó diplomáciai háborúban a konstantinápolyi osztrák követ azt a kijelentést kockáz-