Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

tattá meg egyszer Canning előtt, hogy Ausztria, lehet, mégis az orosz mellé fog állani. Mint az osztrák követ jelenti, Canning fékezhetlen indulatba jött és felkiáltott; „Ez esetben az elnyomott népek szabadságharcát fogjuk hirdetni s az embereket és eszközöket, melyek oly tömegesen fel vannak halmozódva, igénybe fogjuk venni Ausztria ellen!" — „Palmerston méltó társa így ült leleplezve előttem," — írja az osztrák, aminthogy csakugyan meglepő kijelentés is volt ez Anglia nagykövetének szájából egy másik nagyhatalom képviselőjével szemben.

1 Ausztriával tulajdonképen nem voltak nagy érdekellentétei a török birodalomnak az utolsó évtizedekben, sőt az osztrák rendszerint a török mellett állott, amikor egész Európa elhagyta azt, mint például a görög-kérdesben is. Igaz, hogy Ausztria is szeretett beavatkozni a szomszédos tartományok keresztényeinek ügyeibe * aztán meg Metternichnek bizonyára nem volt rokonszenves a nyugat felé irányuló török kormány politika, de Aali pasa mégis csak mindent elkövetett az osztrákbarátság fenntartására. Aggódva nézhette, hogy a forradalmak miként hozzák mind közelebb Ausztriát Oroszországhoz. Mint az angol, úgy a török is összefüggést látott az oláhországi orosz megszállás és a magyar mozgalom között 1848-ban. A két császár egységes frontba állott a forradalmak ellen. Törökország ellenben alkotmányt akart adni az oláhnak és tiltakozott a megszállás ellen; ezzel megmutatta, hogy a másik európai csoporthoz kíván csatlakozni. Idegessé tette a hangulatot az orosz fellépés Törökországban, valamint az orosz-osztrák egyetértés gondolata is. Ezért a török közvélemény már eleve is rokonszenvvel nézte a magyarok harcát. Amikor Splényi báró, fiatal huszártiszt és Brown őrnagy, irlandi angol, a magyar kormány képviseletében 1849 kora tavaszán megjelentek Konstantinápolyban, a török miniszterek titkos utakon érintkezésbe is léptek velük és Urquhart állítása szerint külön1 A török-lengyel összeköttetés hatását a cárra Rosen i. m. is kiemeli. —• A dunai konföderáció tervéről az angol-francia diplomáciában 1848 őszén Charmatz: Gesch. d. auswärtigen Politik Oesterreichs II. 9. — Batthyány külügymin. utasítása Pulszkyhoz 1849 júl. 14., a konföderációról török felsőség alatt, határozottan konstantinápolyi angol kezdeményezésre hivatkozik. Hogy mily alapon, azt nem sikerült megállapítani. L. még Sproxton i. m. 74. — Canning kifakadása: Türkei. Rapp. 185o okt. 10.