Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

Az angol államférfiakat s köztük Palmerstont is, nem érinthette kellemesen a magyarok fölkelésének híre. Nem illett be az Palmerston koncepciójába, úgy, amint eleinte nézték a magyar törekvéseket. Nem akart Palmerston olyan Európát, melyben minden vidéki ambíció érvényre juthasson és amelyben végnélküli időkig tartson a kicsiny részek kielégíthetlen huzavonája. Egészen jó összefoglaló edénynek tartotta ő a keleti nemzetiségek számára az osztrák császárságot. És az erős Ausztria, mint védőbástya Oroszországgal szemben, régi alapelve volt az angol politikának. Másként állott a dolog az olasz törekvésekkel. Az olasz nép egységes tömeg, nagy nemzeti múlttal, világhírű régi kultúrával. Ausztria olasz birtokai nem tartoztak a császárság törzséhez, mint Magyarország. Azt szokták mondani, hogy Palmerston jót akart Ausztriával és ezért szerette volna minél előbb megszabadítani az olasz birtokok sokáig úgysem tartható terhétől. Ezért pártolta némiképen az olasz mozgalmat. Valószínű azonban, hogy Palmerston ezzel elsősorban mégis az olaszok javát akarta, hogy európai koncepciója számára egy új nagy egységet teremtsen az olasz függetlenséggel. Ausztria azért ezután is erős és életképes maradna és erejét inkább a keleteurópai népek összetartására fordítaná, ellensúlyozva az oroszt. Olaszország helyzete hasonló volt Grörögországéhoz, melynek függetlenségét régi kultúrája és külön nemzeti egyénisége miatt nemcsak az angol közvélemény, hanem Palmerston is támogatta annak idején a törökkel szemben. Itt is a fájdalmas ponthoz érünk hát, mit a franciák magatartásánál is érintenünk kellett; nem tartott önálló értéknek bennünket Európa. A nemzetiségek önrendelkezésének elvét egy komoly államférfiúnak sem volt szándókában politikája általános alapjául venni. A királynő nem hiába figyelmeztette Palmerstont léptennyomon Írországra, Kanadára, amelyeket épen csak nemrégen csöndesített le a britt kormány. Még Cobdennak is kevés érzéke volt a nemzetiségi törekvések iránt. Jó ideig különben sem látszott túlságos komolynak a magyarok harca. 1848 telén visszaszorultunk, nevezetesebb ellenállás nélkül. Hírt a küzdelemről csak az osztrák hadijelentésekből látott a külföld. A magyar országgyűlés mellé ki volt ugyan küldve egy félhivatalos angol ágens, Blackwell nevű, ki kedvezően jelentett rólunk, régi jogainkról, alkotmányunkról, de jelentéseit bizonyára Hajnal István: Kossuth-emigráció. I. 6