Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

ellensúlyozták a külügyi hivatalban a bécsi angol követnek, Ponsonbynak jelentései, melyek céltudatosan emelték ki nemzetiségeink szerepót velünk szemben. Ponsonby szerint Magyarországon az alig egyharmadnyi magyarság akar zsarnokoskodni a többi nemzetiségen. Az osztrák sikereket vérmes szemekkel látta Ponsonby, míg rólunk és főként Kossuthról, sietett továbbítani az osztrák rágalmakat. Palmerston ismerhette ugyan e régi diplomatának, Metternich barátjának elfogultságát és bizonyára figyelt kissé Blackwell információjára is, de azért sokkal ridegebben foglalt állást velünk, mint az olaszokkal szemben. Kívánt volna alkotmányos Ausztriát, melyben a magyar alkotmány is helyet foglalna, sőt bosszankodott is már az osztrákra, amellyel az olasz kérdésben ellentétbe került, de azért határozott volt elutasítása, amikor Szalay, a magyar kormány küldötte, decemberben hozzáfordult. Palmerston nem fogadta őt. „A brit kormánynak nincs tudomása Magyarországról, csak mint az osztrák császárság alkotó részéről." Csak az osztrák követ közvetítésével fogadhatja el tehát a magyar kormány közlését. Ez volt Palmerston válasza, amit Kossuth oly keserűséggel idéz sokszor a későbbi időkben.

1 1849 márciusának elején azonban Pulszkynak, ki röviddel előbb érkezett Londonba, már sikerült Palmerston elé jutnia. A magyar ügy ekkor már szívósabbnak látszott és Pulszkyt angol ismerősei is támogatták. Csak bizalmasan fogadta őt persze a külügyminiszter de már némi jóakaratot és rokonszenvet mutatott. Mégis hangsúlyozta, hogy a rokonszenven kívül mást ne várjunk tőle; Ausztria fennmaradása európai szükség és ha nem léteznék az, úgy most kellene feltalálni.

2 1 Ponsonby és Blackwell jelentései; az angol külügyi hivatal é3 Szalay magyar követ levélváltása Corresp. Hungary, 1847—1849. Pres. 1850. — Blackwell kéziratai az Akadémián. 2 Pulszky első látogatását Palmerstonnál Stuart közvetítette. Banfiold, Pulszky barátja, márc. 9-én küldi át Stuart bevezetőlevelét. Márc. 10-én Stuart üzeni, hogy Palmerston várja őt. Pulszky H. — A beszélgetés tartalmáról csak Pulszky i. m. II. 264. Az ő előadásánál azonban mindig tekintetbe kell vennünk azt is, hogy emlékiratait már mint a kiegyezés utáni Magyarország államférfia írta s ezért önkéntelenül is kisebbíti a maga forradalmi működésének jelentőségét. Ha Anglia bécsi követének gyűlölködő jelentéseit olvassuk ez időből, mindenesetre súlyosabban hang-