Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág
az a gondolat, hogy a világ szemében kalandor békeháborítőnak tűnik fel, mert egyedül áll ki a porondra az orosz és osztrák hatalmak ellen? 1 * * * Sokkal kevesebb szerepe volt Angliában az egyéni elhatározásoknak és a váratlan lehetőségeknek. E birodalom méltóságteljesen állott a negyvennyolcas európai mozgalmakon kívül. Egyesek politikai törekvéseinek sokkal kevésbé eshetett martalékául, minthogy a közszabadság nem az alkotmány mondataiban nyilatkozott, hanem az egész rendszernek életnedve volt. Önmagában egy világ. Nehezen keresztezhette útját a kicsiny távoli csillag, mit Magyarországnak neveztek. Az akkor mult évtized viharos volt Angliában. Okosan kormányzott viharok, talán inkább életerő, mint betegség. Gazdasági és politikai reformok, melyeket végül többnyire épen azok valósítottak meg, kik előbb legnagyobb ellenzői voltak. Reális tartalmukkal szinte furcsán hatnak a korszakban divatozó társadalmi elmé" letek mellett. Viktória királynő, ellentétben uralkodói elődjével, a reform híve volt férjével és udvarával együtt. De nem az elméleteké, hanem az angol haladásé. A forradalmi óv sok ijedelmet okozott az ő udvarában is, mint valamennyi uralkodói udvarban. Angliának is voltak nehéz kérdései. Az írek elkeseredett, bár békés mozgalmát csak nemrégiben sikerült csendesebbé tenni. A chartisták munkástüntetései megújultak a forradalmak hírére és egy ideig izgalomban tartották a polgári világot. A királynő mindazonáltal nem állott ijedten az abszolút kormányok mellé. A felfordulásért Metternichet, Guisot-t okolta bizalmas leveleiben, mert ők állották útját az időszerű reformoknak. Arra azonban vigyázott, sokszor rettegve, hogy birodalma bele ne bonyolódjék az idegen népek zavaraiba. Hírneves külügyminisztere, Palmerston, elég okot adott az aggodalomra. Ö már régebben ismeretes volt a diplomáciában addig szokatlan, kerülgetés nélküli modoráról, beavatkozásairól idegen államok dolgaiba. A forradalmi esztendő csak növelte ezt a „szen1 Napoleon megítélésénél némi mértékben hallgatnunk kell Blanchard Jerrold „The Life of Napoleon III." c. nagy művére is, bármily túlzóan pártjára is kel az.
