Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

A kis velencei köztársaságot, amely hosszú ostrom után pár hét múlva kapitulált az osztrák előtt, nem segítette meg ugyan a franeia kormány, de azért kétségtelen jóakaratot mutatott iránta. Ugyancsak nagy része volt Franciaországnak abban is, hogy a legyőzött Piemontnak aránylag elviselhető békét sikerült kötnie Ausztriával. Mindez amellett szól, hogy a francia politika nem lehetett oly sötéten kedvezőtlen ránk nézve, mint azt később hinni szerették íróink. A magyar követ sohasem maradt kizárva a hivatalos ajtók előtt, bár a kormány, melyet képviselt, nem volt hivatalosan elismerve. Napoleon egyéni céljai csakugyan mind határozottabbakká váltak. Magas elvek szempontjából valóban kiszámíthatlan tényező volt tehát. De épen azért, mert kiszámíthatlan volt, talán történhetett volna idővel másként is ügyünkben minden, mint ahogyan történt. Az elnöki palotában szemmelláthatólag latolgatták néha azt, nem lehetne-e tenni valami dicsőséget és előnyt hozót az orosz— osztrák—magyar-kérdésben. Mert az sem állhat meg, amivel történetírásunk magyarázza Franciaország tartózkodását, hogy Napoleon ekkor már minden módon ós minden áron az orosz cár kegyeit kereste volna. Az elnök néha ravaszul dolgozott ugyan és az orosszal sem akarta elrontani dolgát minden biztos cél nélkül, de azért például Konstantinápolyban, ahol ez év elejétől kezdve diplomáciai tusakodás folyt az orosz és török között, határozottan az orosz ellen foglalt állást, talán még erélyesebben, mint az angol kormány. A magyar menekültek kiadatásának kérdésében pár hónap múlva teljes erővel az oroszellenes fellépés mellett volt, szinte harcias színezettel. Mindez arra vall, hogy Napoleon egyénileg inkább ellenfélnek, mint szövetségesnek szemelte ki az oroszt külső politikájában. Azonban nem fejlődtek olyan messzire a dolgok, hogy a Franciaországban irántunk támadt jóindulatot mozgásra és tettre késztessék. Egyedül ós egymaga a világon nem kezdhetett háborút Napoleon, egy ép most megismert népért, kimutatható közvetlen francia érdek nélkül. Volt-e lehetősége annak, hogy a francia elnök, ha az események még időt engedtek volna az orosz kérdés kiéleződésére, más állam támogatására is számíthasson? Es hogy ily módon ne akadályozza