Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

szándéka sincs az intervencióval A francia elnöki üzenet azonban még ekkor is borúsan beszél az orosz fellépésről, „mely nagy mértékben idézte fel a kormány gondját, úgy hogy ez ügyben már jegyzékeket is váltott az."

1 Az olasz ügy június folyamán oda fejlődött, hogy a francia sereg, félretevén az alkudozást, ostrom alá fogta Róma köztársaságát. A baloldal ezért a legszélsőbb támadásokat intézte Parisban a kormány ellen. Egy kis lázadásféle is volt Parisban, de a vörösöket legázoltatta a kormány. Teleki méltán irtózott most attól, hogy a magyar ügy a vörösök protekciója alatt kerüljön szóba a parlamentben. De persze azok előhozták ezt is vadaik között és Tocqueville nem is igen reflektált most e szemrehányásra. Ez volt az a nemzetgyűlési tárgyalás, amiről emigránsaink oly lehangolódva írtak később.

2 Tosqueville felfogása azonban nem változhatott, mert Teleki, minden elkeseredése ós lokozódó izgalma ellenére is, folyton arról ír, hogy a külügyminiszter még mindig legjobb barátunk. Sőt ezt írja Odillon Barrot-ról, a miniszterelnökről is. Barrot még a királyság politikusai közé tartozott, kétségtelenül jóhiszemű ember, kinek vezető szerepe volt Gruizot rendszerének megbuktatásában. Régi ember hát szintén ós komoly politikus, aki tisztában volt tetteiért való felelősségével. Teleki mégis, e zivataros francia belső állapotok között is, egyre inkább észreveheti és kezdi emlegetni a miniszterelnök rokonszenvét. „Odillon Barrot és Tocqueville mindig különös jóakarattal fogadnak ós dicsérnek." Még a legitimista körök is rokonszenveznek már ügyünkkel. „A reactionariusok szeretik ugyan a magyart, de nehéz velük bánni." Telekinek meglehetősen radikális elvei voltak nemzetiségi és szociális kérdésekben, de nemes és lovagias megjelenése a konzervatív körökben is vonzóan hatott.

3 A római ügy július elején Róma elfoglalásával befejeződött. A francia politika megszabadult kellemetlenné vált terhétől. A hatalmába visszahelyezett, liberális elveiből kiábrándult pápánál Napoleon határozott lépéseket tett az egyházi állam szabadelvű berendezésének érdekében. 1 Irányi—Chassin és Horváth M. i. m. 3 Horváth M. i. m. HI. 6L szerint: „Tocqueville válaszra sem méltatta a felszólalást". 3 Pulszky i. m. II. 258. — Más forrásból is hallunk Tocqueville rokonszenvéről Teleki iránt: Sandford levele Pulszky hoz, 18. aug. 8. Pulszky H.