Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

gyűlés, elvetvén a baL- és jobboldal szélsőséges indítványait, mégis elég komoly formában ajánlotta a kormány erélyes gondjába az orosz beavatkozás ügyét.

1 Sok idő azonban nem volt a várakozásra. Amennyire az orosz hatalmat akkor ismerték és félték, mindenki azt hitte, hogy Magyarországra ráfeküdve, percek alatt összeroppantja azt. Nem csoda, ha Teleki nem volt megelégedve a lanyha bíztatásokkal. Drouynra nem sokat ad már. A választások is tígy mutatják, hogy hamarosan bukik. Es vele együtt talán Napoleon is. „ A veresek mind hiszik: az elnök hülye." „Ledru Rollinnel már szoros barátságban vagyok, igen jól fogad, min nagyon örvendek, mert aligha sokára, legtöllebb tíz nap alatt reá kerül a sor." A közvéleménnyel igen meg van elégedve. Lehetetlen nemsokára oly kormány, mely nyomásának az orosz kérdésben ellenállhatna. A szélső baloldaliakon kívül a mérsékeltebb, de meggyőződéses köztársaságiakkal érintkezett ekkor leginkább Teleki. A választások azonban ezt az utóbbi árnyalatot szinte tökéletesen megbuktatták. Elrémítő számban, de azért mégis erős kisebbségben kerültek be a törvényhozó testületbe a szélső vörösek; a konzervatívok és a monarchisták különböző fajai alkották a többséget. A forradalom és a bármi áron való rend küzdött Franciaországban. Drouyn csakugyan távozott. De Napoleon azért tán még az előbbinél is liberálisabb színezetű kormányt nevezett ki. Külügyminiszternek Tocquevillet, az orosz elvi ellenségét. Teleki sietett is Tocquevillehez egy memorandummal, me'yben a magyar ügy helyzetét fejtegette. „A miniszter gyönyörűen fogadott, jó barátok vagyunk." „De azért nem feledkezem meg a vörösökről, akik három hét alatt bizonyosan hatalomra jutnak." Igaz, hogy Thiers még mindig nagy szerepet vitt Napoleon tanácsában ós ő nem volt az oroszellenes fellépés barátja. De Tocqueville valószínűleg mégsem a főhatalom minden tudta nélkül folytatta barátkozását Telekivel. Az orosz ekkor már szétküldte jegyzékét a hatalmakhoz, amelyben kijelentette, hogy semmi terjeszkedési 4 Irányi—Chassin i. m. — Horváth M. i. ni. III. 51—57. E mű is inkább az elvek vezérfonalával tárgyalja a hivatalos francia állásfoglalást és nem az aktuális politikai körülmények szerint értékeli azt. Kétségtelen, hogy a nemzet gyűlés „reakciós" többsége is határozott jóindulattal viseltetett velünk szemben.