Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

nem a két ellenséges hatalom csapásai alatt, hanem saját fiainak hibái, — lehet mondani, árulása által". Egy esztendő múlva azt véli, hogy ambiciózus volt Görgei és ezért lett áruló. Oly élénken érzi a Görgeitől képviselt romboló szellem hatását, hogy még a fegyverletétel ténye is szinte eltörpül e mellett szemében. Maga mondja, hogy még Világos sem jelentette volna önmagában -a haza vesztét, ha a reménytelenség sivár szellemét nem tette volna már úrrá a lelkekben Görgei. Szörnyeteg volt; „átkos ember".

1 Vitézségét és tehetségét még a viddini levél is elismeri. El azt is, hogy tudott és gyakran akart is győzedelmeskedni az osztrák •és orosz fölött. De sivár és cinikus játékosa volt az emberi értékeknek. Amint Görgei is Kossuthot, úgy Kossuth is őt, alsóbbrendű erkölcsi érzékű embernek tartotta. Ismét idealizálva látta most már Kossuth saját alakját és így akarja látni még az utolsó aradi napok és a menekülés emlékei között is. így írja le levelében is ezeket a szomorú időket. Aradon az árulás kényszerítette őt távozásra. Lúgosra azért ment, hogy egy utolsó kísérletet tegyen az ottani sereggel. Orsovára elsősorban azért, hogy a határt biztosítsa az utolsó seregek számára. De azért a menekülő Kossuth alakja észrevehetőleg érzékeny pontja maradt mindig életének. Sorban érinti iratában azokat az emlékeket is, amelyek a szerencsétlenségben tán kínosan vádolhatták: Beszél a harc keletkezésének kikerülhetlen okairól; a győzelem lehetőségéről. Az elbizakodottság emlékét kerüli meg ezzel. Ugyanígy igazoltnak látja a függetlenségi nyilatkozat merész lépését is. Egyik mondatát, mely túlságos hévvel vitatja saját önzetlenségét, úgy hogy épen ellenkező hatást kelthetett volna az, Pulszky ék ki is törlik a viddini levél kiadásra tervezett szövegéből. Arról beszél ebben Kossuth, miként kínálta fel ő ismételten Görgeinek a főhatalmat: „Ám változtassa koronává a koszorút, mert nekem az sem kell, nem keilend és nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött". Hirtelen világot vet ez a mondat a színesen viruló lelki élet közepébe. A korona gondolata, mások is említik, foglalkoztatta otthon Kossuthot. Most 1 L. viddini levél; Ks. szeptember 20-iki levelei. Iratok. 22—24. sz.