Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

is nagylelkűnek látja magát, hogy nem vette akkor komolyan ezeket a gondolatokat. . .. Erős alapja lett a Grörgei ellen emelt vád Kossuth jövő életének. Önmagát önzetlennek, nagy eszmék odaadd szolgájának, gondos munkásának és harcosának látta ezen az alapon, méltónak a boldog sikerre, melyet csak Görgei árulásának „boldogtalan sikere" hiúsított meg. „Jól vigyázzon," — írja Mazzininak, — „mert ha árulás miatt nem sikerül a harc, arról nem tehet. De elbukni, saját hibájából, — ez rettenetes dolog".

1 Kossuth későbbi magatartásán is megfigyelhető az

v hogy vádját komolyan vette és hogy az árulásról való meggyőződés valóságos lelki élmény volt benne, mely megrázó és, — saját szavai szerint is, — átalakító hatással volt jellemére. Száműzetésében irtani igyekszik magából engedékeny és alkalmazkodó tulajdonságait, kegyetlennek és véresnek ígérkezik az új harc esetére. Csak saját magában akar bízni ezentúl. Hűségesebb vezért, mint ő, nem adhat nemzetének. Ezért foglalkozik később éveken át kitartóan a katonai tudományokkal is. Természetes, hogy vádja mindazonáltal nem volt kristálytiszta és nem volt minden számítás nélküli. De ezekben a napokban magasabbnak látszó politikai szempontok is vezethették a vádemelésre. Ügy a sztambuli hírek, mint Henningsen beszéde azt a biztos reményt kelthették, hogy a nyugati államok és Törökország diplomáciai úton fel fognak lépni a magyar kérdésben Oroszország előretörése ellen. Ilyesformán írt a sajtó is. Már tudtak is egy európai konferenciáról, mely hamarosan összeülne ez ügyben.

2 Fel kell hát szólalni, oly élesen és határozottan, amint csak lehet, Görgeinek oroszbarát gondolata ellen. Ezt kívánja a magyar nemzet érdeke is; így lehet azt bekapcsolni a hatalmak oroszellenes terveibe. Kossuth ezért bőven fejtegeti levelében az orosz terjeszkedés veszedelmét is Európára, különösen pedig Törökországra nézve. Megfeszített diplomáciai munkára hívja fel a párisi és londoni magyar képviselőket. Különösen az angolban bízik, Cobdenban és az angol közvéleményben. f 1 1851 márc. 19. Menghini i. m. 2 Czayka és Lenoir levelei aug. 15., 19.. 24., 30. Zam. lt.