Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
ami bennünket megrontott." Megtörik a legodaadóbb kitartás is, ha a vezér körül nincsenek megértő segítőtársak, ha, — mint Henningsen írta később Kossuthról, — „hiányzik a szellemi kooperáció, mely megkönnyítené az izolált géniusznak hatását a befolyásolható tömegre". 1 Ezt tartotta az igazi szerencsétlenségnek Kossuth egész életén át, ezt a bukás okának. Es a reménytelenség megszemélyesítője, előkészítője és minden magasabb szárnyalásnak beteges gyönyörrel megsemmisítője : Görgei volt. A viddini levél azokból a napokból való, mikor Kossuth, még szerencsétlenségének és veszteségének teljes tudatában bár, de már megtalálta magának a lelki alapot további életéhez. Nem könnyelmű fantaszta ő, mint néha már csaknem magának is éreznie kellett. Nem önző és vakmerő játékosa emberek vérének. Most szerencsétlen, minden késő már; de nem kell azért elvesznie az önvád és kétségek útvesztőjében. Ismét becsülheti saját érzéseit, gondolatait, jellemét. A nagyvilág, íme, visszafojtott lélegzettel figyelte harcunkat. Érzésben mindenki velünk volt. Csak egy kissé több kitartás és nem hagytak volna elveszni bennünket. Úgy tűnt fel előtte, mintha az Éden kapujánál állott volna, teljesülése előtt a legnagyszerűbb célnak, miről mint „botorka vándor a kietlenben" álmodott: egy nemzet élén belépni az örökkévalóságba. Gonosz kezek ütötték el ettől. Nem a gyűlölet és vád volt az, amire Kossuthnak szüksége volt életében; örök energiáját nem ilyen forrásokból merítette. Sokkal varázslatosabb dolgokat kívánt Kossuth az élettől, mint a bosszúvágy kielégítését. Azt hisszük, igaz meggyőződéssel írta ezt a levelet. Nem mondja ki világosan benne, hogy hogyan képzeli el Görgei árulását. Sorra bizonyítja Görgei hibáit a háború alatt, de nem nevezi pénzért vagy egyéni érdekért önmagát áruba bocsátó embernek. Pedig általános hit volt ez is egy ideig az emigrációban. Kossuth bizonyára szintén gondolt erre is, de nem tudott bizonyosságot szerezni róla maga előtt sem. Érdekes, hogy amikor Palmerstonnak ír pár nap múlva levelet, azt mondja: „Elesett Magyarország, 1 Henningsen Ks.-hoz 1851 június 5-én. K. H.
