Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

állíttatott, a jövő év végéig nem tart. A török a jelenlegi internementra nézve engedett ugyan, de valamint arra nézve, hogy a Stürmer által beadandó lajstrom zárt legyen s ahhoz később semmit se lehesen adni, úgy az internement idejére nézve sem fog engedni és csupán önmaga átlátásától és tetszésétől fogja fölfüggesztem, hogy az meddig tartson. S ezen kérdésre, valamint a lengyelekére nézve, (hogy t. i. azon lengyelek, kik a magyar háborúban részt nem vettek, Törökhonban maradhassanak,) mind Angol-, mind Frankhon erős lesz. — A kellemetlenség csak egy két holnapig tarthat. Nem tudom, mily eréllyel fogja a diplomatia a török függetlenséget védni, de annyit tudok, hogy különösen Angolhon büszkeségét, ambitióját helyezendi abba, hogy ti minél előbb elhagyhassátok Törökhont. Az angol hírlapokban egy aggasztó hírt olvastam, azt, hogy Orosz- és Angolhon közt kereskedési szerződés készül. Bizonyost ez iránt még most nem tudok mondani. Sok utánjárás következtében most azon hiedelemben vagyok, hogy az, bár a Globe-ban is volt szó róla, csak koholmány. Átmegyek mindenesetre Angolhonba megtudni, ha lehetne, mit várhatunk az ottani kormánytól s közvéleménytől. Nekünk ott sok jó emberünk van. Cobden és Dudley Stuart most is szint oly lelkesültek ügyünk mellett, mint voltak azelőtt. Palmerstonról is igen jó véleménnyel vagyok. Hogy ő mily indulattal van irántunk, már mutatja többek közt azon gyűlölet, (igazán roppant gyűlölet,) mellyel iránta az osztrák kormány viseltetik. Egyről azonban előre meg vagyok győződve: arról, hogy Angolhontól a mostani körülmények közt azt, miként számunkra alkotmányos helyzetet vívjon ki, nem várhatjuk. Egyáltalában igaz az, hogy quand on a vaincu, on ne se retire pas devant des morceaux de papiers. Pedig mi minden diplomatiai értekeződés, mint morceaux de papier. Különösen Angolhonnak, azon feszült viszonynál fogva, mellyel van irányában Ausztria, erre kevés hatással lehet. Tanácsit az osztrák kormány csupa ármánykodásnak hajlandó venni — se tanácsoknak némi nyomatékot csak a fenyegetés adhatna. De az angol kormány most nem fogja Ausztriát fenyegetni (a török kérdésen kívül), mert minden fenyegetésnek vége fiasco lehet, ha a hatalom, mely fenyegetett, nem egészen kész a háborúra. Angolhon pedig jelenleg nem kívánja a háborút. Ha akkor nem indított háborút, mikor mi még hatalom voltunk, most azt tőle reményleni annyival kevésbé lehet. De mindamellett is nem meddő dolog az, mi most Angolhonban ügyünkre nézve történik. Az ügyünk melletti sympathia ott igen élénk és azt minden lehető módon fönn kell tartani s naponta éleszteni. — Az európai körülmények, viszonyok, nem soká változni fognak, nagy események előestéjén vagyunk s majd ha új bonyodalmak következendnek be dél vagy észak felé, majd ha Ausztria existentiája azok következtében fenyegetve lesz ismét s pedig nem is kétkedem, hogy nem sokára fenyegetve lesz, akkor aztán az angol sympathia nagy hasz-