Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

598 PARIS, DEC, 27. TELEKI KOSSÜTHHOZ nunkra lesz és tett is kísérheti. Amerikában a közvélemény még erélyesebben nyilatkozik mellettünk, mint Angolhonban. Ott, ha küzdésünk tovább tart, sok pénzt s fegyvert s hajót találhatunk dispositiónkra. Az amerikai rokonszenv pengőbb az angolnál, reálisabb. Kár, hogy oda senkit sem küldheténk eddig, ki ember lett volna talpán. Wass nem sokat használhatott, mert módja sincs, angolul sem tud, ildommal sem bír. Az utolsó időkben oda ment magyar menekültek közül legkitűnőbb Ujházy, (az, ki Komáromban volt). Sok ajánló levelet szereztem neki s bizonyosan igen jól fog fogadtatni New-Yorkban s Washingtonban. De én nálánál még hatalmasb egyéniséget szeretnék ott; mert ott sokat lehet termi. Amerikának csak az a baja, (ránk nézve,) hogy tőlünk messze van. Mindenesetre ajánlom figyelmedbe az új amerikai ministert Stambulban, Marsh urat, ki nekem igen jó ismerősöm s neked nagy tisztelőd. Adtam neki levelet Andrássyhoz, de megérkeztekor Andrássy már nem volt Tcrökhonban. 0 igen szilárd lelkű ember. Jó volna, ha írnál hozzá egy pár sort. — Amerika azért is fontos, mert azon rivalításnál fogva, melyben él Angolhonnal, emerre nagy hatással lehet. Amerika és Angolhon, valamint minden tekintetben, úgy magyarhoni rokonszenvükre nézve is, egymással versenyezni meg nem szünendnek. Mindig szemmel tartandja az angol nép Amerikát és ügyelend arra, hogy tőle messze el ne maradjon. — Oh! Ha te Angolhonban lehetnél! Roppant kiszámíthatlan, amit ott tehetnél. Meg szeretnélek osztani, úgy hogy egyik feled Angolhonban, a másik az Egyesült Statusokban lehetne; elbámulna a világ hatásodon! — Frankhonról nem írok most, mert itt vagyok. Az elnök irántunk jó indulatot tanúsít. Utolsó időkben is szóltam vele. A külügyminister, Lahitte vezér, és a belügyi, Ferdinand Barrot, igen szívesen fogadnak és nem tartom őket kétszínű embereknek. Egyet hiszek, (de ezt csak titokban mondom, mert csak hiedelem,) azt, hogy az osztrák követ inneni kiűzetésünkét kérte már. Ez iránt azonban nem igen aggódom. Frankhonban is meglehetős irántunk a rokonszenv. De itt mindenki a beldolgokkal van most elfoglalva. Sokat itt jelenleg nem lehet tenni. Életjelt is csak bizonyos mérséklettel adhatunk. Pártokkal egyáltalában nem szövetkezhetünk, mert ez kiűzetésünket hozná maga után. Az emberek itt igen gyanakodók. Különösen óvakodnunk kell minden szövetség-tői a vörösökkel. Néha-néha híreket közölni, cáfolgatni a hamis állításokat, melyek ügyünknek árthatnának, reklamálni a rágalmak ellen, leleplezni Ausztriát egyes nyilatkozatok által, — ebből áll minden, mit tehetek; s ezt gyakoroltam is mindeddig meglehetős hatással. Mert a hírlap világban jó összeköttetéseim vannak, melyeknél fogva néha még egy-egy ártalmas cikk megjelenését is megakadályoztattam. Az idők nemsokára változni fognak. Austriának buknia kell. Az akadályok, melyekkel küzdenie keilend, mindig növekedendnek. Először, mert világos, hogy az austriai kormány