Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

53. Samla, 1849 november 26. Kossuth Andrássynalc a renegálás ajánlata elleni tiltakozás következményeiről. Sk. fogaim. N. M. Tisztelt Barátom! November 19-kéről szóló leveledre már Szüleimen Bey ezredes által tegnap előtt feleltem.

1 Azóta kaptam meg november 11-kérőli leveledet,

2 melyre amabban hivatkozol. Az Asiábai transportatiót illetőleg nincs újabbat mit mondanom, mint azt, hogy nehogy ismét, (mint a törökítés ügyében történt,) netalán retractáltatvám a szerencsétlen határozat, rossz néven vétessék, hogy angol és frank honhoz folyamodok segítségül, amint azt Szuleimán .Bey általi levelemben írtam, — ezt egyelőre függőben hagyom s nem írok addig London és Parisba, míg Konstantinápolyból újabb tudósítást nem kapok. Adja Isten, hogy ezen engedékenységemet meg ne bánjuk, — mert addig kell valamin segíteni akarni, míg késő nem lesz, — pedig ha egyszer tökéletesen consummálva van, akkor már késő rajta segíteni akarni. Ezen szempontból tekintsd kérlek a törökösítés dolgában Lord Palmerstonhoz írott levelemet is. Avagy be kell vala-e várnom, míg renegáttá lenni nem akarván, ki adnak vala a vesztőpadra ? s azután kell vala-e segétségért folyamodnom ? Azonban e tárgy tévén, tisztelt Barátom! leveled főtárgyát, arra kissé részletesebben ki kell ereszkednem. Azt mondod: Resid pasának van oka neheztelni. Mondod: ő nem tudott semmit a dologról, mondod, hogy félreértés van a dologban s írnék a fővezérnek, hogy a posta hiányossága miatt authenticus tudomást nem vévén, néhány alárendelt egyének m'ont induit en erreur sur les intentions du gouvernement, hanem hogy ama l'honneur ou la vie alternatíva nem tétetett s hogy kénytelen voltam hitelt adni a Konstantinápolyból jött török tisztek vagy utazók által híresztelt újságoknak. Engedd meg, hogy ezen tanácsra válaszul ki írhassam szeptempber 11-kéről írott levelednek

3 következő sorait: „A ministerium (tehát a ministerium) 9-én velem és Csaykával a dolgok állását tudatván, azt izente nekünk, hogy valószínűleg már csak egy mód van a Viddinben levőket megmenteni és ez: hogy a török vallásra térjenek át " „Tegnap este ismét izentek, hogy komolyan , gondolkodjunk róla, mert más mód a megmentésre nehezen marad. En annyit ígér1 L. előző számot. 2 Nem maradt fenn. 8 L. 22. számot.