Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

tem, hogy tudatni fogom a dolgok állását s a javasolt módot." (tehát a, ministeriumnak ígérted ezt.) — Tovább: „Épen most kaptam újabb felszólítást a ministeriumtól, — egy gőzhajót küldenek, mely az én és Csayka levelemet viszi." „A Porta azt tanácsolja, hogy a török vallást vegyétek fel. Aki nyilatkozik ez értelemben, azonnal azon gőzhajóval, mely ezen levelet viendi, ide fog hozatni. Sat. Sat. Ezen ígéreteket a szultán secretariussa, a Nagyvezér, Méhemet Ali pasa, a szultán sógora tudják és megerősítették. Az ígéret és felszóllítás mindenkit illet. Bizonyosan tudom, hogy a szultán igen szeretné." Ezeket írtad, tisztelt Barátom! Már most kórlek, ezen levéllel kezemben, hogy írhassam én azt magam compromissiója nélkül, hogy a fővezér semmit sem tudott róla, hogy nem a ministeriumtól eredett, hogy félreértés volt, vagy hogy utazók pletykájából eredett ? Ez lehetetlen. Lehetetlen annyival inkább, hogy a török törzstiszt valóban eljött s kérdésemre, hogy ki küldte? a nagyvezérre, a seraskierre és még két ministerre hivatkozott. Ha te akarod a Portának azon áldozatot hozni, hogy kinyilatkoztasd, miként értesítésed, melyet ily positive küldöttéi, melyre az én lépéseim baziroztattak, félreértésen alapult, — lássad, ámbár én nem tanácsolom; mert nem tartom jó politikának másnak lábából kihúzni a tövisét s magunkéba tolni; hadd gondolják meg, mit cselekszenek s ne cselekedjenek meggondolatlanul, azon hitben, hogy majd segédkezet nyújtunk az elsimításra. De én ugyan magam magamat nem kompromittálhatom s tévedésnek el nem ismerhetem, ami kötelesség és kénytelenség volt s azt hiszem jól is történt, Es azért már előbbi hasonló felszólításodra nem írhattam egyebet Resid pasának, mint azon levelet, melyet talán nem kaptál, melynek tehát duplicatumát '/. alatt közlés végett ide rekesztem.

1 És nem bizonyíthatok egyebet, mint azt, ami valósággal megtörtént, t. i. hogy mielőtt még a Londonba írott levelemnek bármi hatása lehetett volna, már a szultán nagylelkűsége s ministeriumának humánus, bátorsággal párosult politikája az emigrátió felett lebegett veszélyt elhárította, minden feltétel, minden alternatíva nélkül kijelentvén, hogy minket hóhérjainknak semmi esetre ki nem adand. Ez igaz. Ezt már megírtam az angol lapoknak régen, miről biztosíthatod Resid pasát s neki is írok ily értelemBen, —• nyitva küldve levelemet, hogy azt, ha a 7. alatti után még szükségesnek látod, átadhasd.

2 De arra kérlek, mondd meg a fővezérnek, hogy te az ő s a ministerek felszóllítása következtében írván azt nekem, amit fent idéztem, s egy török alezredes Konstantinápolyból egyenesen a fővezér és a Seraskier küldetésére hivatkozva hozván meg 1 Talán okt. 28-i levele. (42. szám.) 2 Közli Ahmed Refik: Türkijede mültedzsiler meszeieszi. Stambul, 1926^