Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

nyos, hogy jó instructiója van, ezt néhány szavából tisztán kivehettem. Én tehát a Bem nyilatkozatát nagy szerencsének tartom, mert háború lesz a vége és mert ez individuális tettnek tekintetvén, nem vesztheti el az angol pártfogását, bármit mondjon Canning, ki egyébiránt tudtomra adta, hogy Lord Palmerston erélyes tanácsot adott az Ausztriai kormánynak a legújabb időkben Magyarország constitutiójának fenntartása végett. Mit felelt légyen Ausztria, nem tudja. Mik légyenek a te ós Batthyányi nézetei, nem tudom, de igen óhajtanám tudni, mert aszerént fognék cselekedni; idáig azonban azt hiszem, hogy háború reánk nézve a legrosszabb esetben is annyit tesz, főkép, míg a komáromi vár, melynek most parancsnoka Eszterházy Pál és várőrsége 30—35 ezerre szaporodott, kitart, mint a martiusi constitutío, melyet, f amint a harc megkezdődnék, Ausztria kénytelen volna megadni. Én tehát, ismétlem, Bem nyilatkozatát szerencsének tartom, azonban nem látnám jónak, ha a jelen körülmények közt sok magyar követné példáját, — elég ő s egy-két magyar tiszt, nehogy a törökök azt mondhassák, hogy a magyarok közül egy sem akar velők egyesülni, — de több nem. Ha egyszer egy-két idegen ily módon elfogadtatott a seregben, nemsokára, mint keresztényt is, be fogják venni többi tiszteinket, mert a sereg hozzá fog ezáltal szokni ezen gondolathoz, melynek egyébként már antecedense van, mert a Portának a követe Parisban és Bécsben keresztény. Az pedig igen szükséges, hogy idegen tiszteket vegyen fel a török sereg. A török birodalom csak egy módon állhat fenn: erős sereg által. Katonái igen jók, de tisztjei nincsenek, e tekintetben tehát az oroszok példáját kell követniök, kik minden alkalmatos idegen tisztet bevettek és azt kétség kívül meg fogják tenni, de kezdetül néhány muzulmán kelletett. Reménylem, hogy Bem nyilatkozata a Viddinből való eltávoztatásra is jó hatással lesz. Az angol és francia követek jelenleg ugyan azon igyekeznek, hogy Bem még egy ideig legalább Viddinben maradjon és így a többiek is, banem nem hiszem, hogy el fogják céljokat érni és amint Bem eltávozik, reményiem, hogy a többieknek is megadatik a szabadság tovább mehetni vagy legalább ide jöhetni, mely azonban már sokáig semmi esetre sem késhet, mert maholnap itt kell lenni a cár feleletének. Addig is jónak tartanám, ha Canningnek és Aupicknak egy levelet írnál, melyben köszönetet mondanál a többiek nevében is azon tanácsért, mely a Portát segítette a humanitás és etc.-hoz méltó felelet adásában, hogy akkor, mikor utolsó leveledet írád, nem tudtad, hogy már mindent megtettek, ami a megmentésre szükséges volt etc. Ismervén mind a két egyén hiúságát, azt hiszem, hogy jó hatása volna egy efféle köszönő levélnek, azonban jobban fogod tudni megítélni, mint én, váljon tegyed-e, vagy nem; én megalázást nem látok benne, az egyébiránt is a stylustól íüggvén. Igen sajnálom, hogy ilyen kellemetlen haszontalanságokkal kell rontanom talán anélkül is rossz