Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

titkokat kínálnak pénzért Ausztriának. Stein báró honvédtábornok a cárt ostromolja ajánlataival.

1 Fülepp, a volt karánsebesi magyar kormánybiztos, aki pedig az utolsó pillanatig megállotta helyét otthon a veszélyben, a sztambuli osztrák követnek a szent korona rejtekét akarja fölfedni kegyelem reményében. Majd mégis visszaretten és sietve utazik tovább. Szemere, a korona elrejtője, szintén nem nyugodhat titkától. Batthyány Kázmérnak azt üzeni, hogy szívesen rendelkezésére bocsátja azt, amit csak ők tudnak, ha gondolja, hogy hatalmas birtokait visszakaphatja ezáltal.

2 Kossuth alig mozdult ki szállásáról. Alkonyatkor járt ki néha rövid sétára a vár néptelen, ablaktalan sikátor-utcáira. Sokszor beszélt ő odahaza élete szerencsétlen csillagáról, sorscsapásokról, — ezentúl azonban azt vallotta, hogy életének első igazi szerencsétlensége a hontalanná válás volt. Későbbi élete során gyakran szólt Kossuth a hontalanság szenvedéséről. Megrázó szavakkal; és mégsem fejezhette ki azt, ami á legkeserűbb volt abban. Mert önbizalma később rendíthetlen volt már mindhalálig. Később nem volt már benne olyan új és közvetlen a közelmúlt dicsőségnek képe, mint ezekben a napokban. Most a gyönyörűségnek még eleven emléke volt mértéke veszteségének. Pedig a sztambuli hírek kétségtelenül mutatták, hogy számára, egyénileg! valóban minden elveszett. Az egész világ hitt abban, hogy Görgei megadása az orosz támogatását hozta Magyarországnak. Ausztria kényszerülve lesz majd valami kezdetleges állami létet adni nekünk, amely nem lesz több annál, mint amiből a reformkor küzdelmei kiindultak. A harc vezéreire pedig Thököly és Rákóczy sorsa vár. A költői formát, mit Kossuth szerencsétlenségében is igyekezett magára ölteni, szétrongyolták az új hírek. De a gyűlöletes támadások is, melyek honfitársai részéről Viddinben érték. Kossuthnak máskor meg volt a lelkiereje ahhoz mindig, hogy az ilyen bírálat fölé emelkedjék egy önmegadó és ismét a magasabb szempontok felé irányuló gondolattal. Most azonban, úgy tűnik fel, kiábrándult az emberekből. 1 Ks. Andrássyhoz november 12-én. Iratok 49. sz. — Rössler jelentései Steinről. Cons. Rustschuk. 2 Fülepp alkudozása a konst.-i osztrák követtel. A. Akten 3004. — Szemere elfogott levelei Andrássyhoz és Fülepphez u. o. 7381.