Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

Augusztus 17-én biztos híre érkezett, hogy Görgei egész seregével együtt letette a fegyvert. Szöllösy ismételten tárgyalt ezalatt az oláh határőrség török parancsnokával, anélkül, hogy elárulta volna, kinek menekülését készíti elő. Most még egyszer elment hozzá és ismét hírül vitte Kossuthnak a török nyájas, de nem egészen világos bizonykodásait a szultán nagylelkű védelméről. Kossuth felöltötte fekete díszruháját, kardot csatolt oldalára. Ha sikerülne is ismeretlen maradnia, ne tekintsék mégsem közönséges embernek. Alkonyodott mái^ amikor Asbóthtal és Szöllösyvel kocsijába ült és mélyen visszahúzódva abban, a határpatak kicsiny hídja felé hajtatott. A magyar oldalon, a patak melletti ligetben, sátrak alatt sok menekült táborozott, nem tudván elszánni magát a határ átlépésére. Felismerték a hintó utasait; hamarosan felkerekedtek és tódultak át a hídon Kossuth után.

1 1 A határátlépés idejét a legtöbb író augusztus 18-kára teszi. A lengyel írók 17-ikére. Ha a szeverini tartózkodás és a Viddinbe való utazás adatait összehasonlítjuk, ez utóbbi dátum bizonyul bitelesnek. Valószínű is, mert a lengyelekkel állott akkor közelebbi összeköttetésben Ks. Iratai előszavában maga is leírja az emlékezetes pillanatot, láthatólag sajnálva lerontani a Dunán való átkelés költői képét, mely idebaza meggyökeresedett. Ő estére teszi az átlépés idejét. A többi menekülő csak másnap találkozott vele; innen a 18-iki dátum. L. még főként Szöllösy és Imrefi leírását. Annak híre, hogy Kossuth Orsovánál a Dunán kelt át, osztrák kémjelentések alapján támadt; hajót láttak Ada-Kalehról elindulni s azon sejtették Ks-ot. A török hatóságok pedig titkolództak a határon az osztrákok előtt. Az első Orsovára ért osztrák csapat parancsnoka azt jelenti, hogy „eddig azt hittük, hogy nem a Dunán keltek át a menekültek". (Kriegs. Hauptarmee, 87. Fasc. StreifKmdo d. Maj. Jop. 1849 augusztus 25.) Hajnal István: Kossuth-emigráeió. I. 3