Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

A. lengyelek közben a szláv testvériség alapján barátkozni kezdtek a túlsó part szerbjeivel és már nemcsak hogy hozzájuk készültek átkelni, hanem már abban is reménykedtek, hogy szerb szolgálatba fogadják a légiót. A magyarok erre azzal gyanúsították a lengyeleket, hogy összejátszanak a szerbekkel Orsova ellen. Amikor a légiót szállító hajók megérkeztek, csaknem fegyveres verekedésre került a dolog a lengyelek és magyarok között. ben az angol lapokhoz. (Times, 1849 X11. 5., Wanderer XII. 11. sz.) £ szerint Kossuth Aradról 1000 dukáttal távozott; Duschektöl követelni való fizetése még 33.000 fr. volt, amit azonban nem vett fel, csak 5000 fr.-ot utalt ki anyjának. Az 1000 dukát is jórészt elfogyott, mire Törökországba érkezett. Az emigrációban hamarosan szemére hányták, hogy nem gondoskodott pénzről politikai célokra. Másrészt meg gyanúsítgatták, hogy eltitkolja pénzét. (Pl. Szemere, Napló I. 75. Szemere Pulszkyhoz, 1849 XI. 28., XII. 23. Pulszky H.) Való az, hogy Duschektöl a maga számára nem vett fel pénzt: Duschek vallomása a hadbíróság előtt 1849 október 29-én. Bm.-Akten 7710. Szerinte Kossuthnál legfeljebb 2000 arany lehetett. Orsován, valószínű Szemere példájára és elsősorban politikai célokra gondolva, Kossuth is számadásra szólította fel a pénzt kezelő tiszteket. (Újlaki vallomása, Kriegs, i. h.) De kevés sikerrel. Bolliactól is visszakövetelte a politikai célokból rábízott kincseket, mint arról egy Canninghez 1850 május 12-én írt levelében szól is. (K. H.) A hírhedt Bolliac-ügyről szól még Szemere egy körözvénye Bolliac ellen, Orsova, augusztus 18. (Bm. Akten, 5220.) Bőven tárgyalja ez ügyet Ghica i. m. 419., 423—24., 437., 500., 604. és k. 1. valamint Jancsó i. m. 187.1. Bolliac azt állította, hogy a kérdéses gyémántokat és aranysarkantyúkat visszadta Kossuthnak, aki szerint azonban Bolliac a gyémántokról azt mondta neki, hogy elvesztek. Minden jel arra mutat, hogy az értékes gyémántokat nem kapta meg Kossuth; a sarkantyúk átvételéről sem szól, de azokat valószínűleg kezéhez kapta. Ezek értéke azonban nem volt nagy és az osztrák kémjelentések, valamint emigráns feljegyzések szerint még Viddinben Zia pasának ajándékozta azokat. Szöllösy a turn-szeverini fertőtlenítés alkalmával 1000 aranyban, 3500 pengő fr.-ban, 280 ezüst- és osztrák bankóforintban számlálta meg Kossuth vagyonát. Kossuth 1850 május 14. Carosininak azt írja (K. H.), hogy 1000 aranyat hozott hazulról. Asbóth egy számadása (1849 november 25. N. M.) szerint Orsován 1000 pengő fr.-ot adott át neki Ks. szükséges kiadásaik fedezésére. Ez adatok Szőllősy adatai mellett szólnak; Asbóth nyilatkozata lényegében megfelelt a valóságnak. Híre járt annak is, hogy Ks. titokban 2 millió fr.-ot helyezett volna el egy angol bankban. Az osztrák kormány utána is kutattatott ennek, de meggyőződött a hír valótlanságáról. Tudjuk, hogy Kossuth politikai célokra már az első törökországi hónapokban elköltötte pénzét és csak török havidíjából élt. Gyakran került pénzzavarba; olyan költségeket, melyek szerinte döntőfontosságú célokra lettek volna szükségesek, sem tudott előteremteni. A kincsek dolga tehát valóban mese volt.