Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

Kossuth Orsovára érkeztének estéjén egy sötétarcú úr, vállán puskával, kopogtatott be szállásán. Szöllössy Ferenc volt az, Kossuth volt titkára, ki kalandos múltjából Törökországban is töltött már jó időt régebben. Kossuth megörült neki; tapasztalatainak, török nyelvtudásának hasznát veheti. Szöllössy ugyan, mint többen említik, Kossuth érkeztéről hallván, azzal a megjegyzéssel vette vállára puskáját, hogy osztozkodni megy hozzá; de úgy látszik, hamar meggyőződött arról, hogy Kossuthnál kincseket nem találhat és ezért felajánlotta neki szolgálatait. Yisszaemlékezéseiben azonban maró gúnnyal festi le a külsejében elváltozott kormányzót, amint tőle segítséget könyörög. Abban állapodtak meg, hogy Kossuth visszamegy Mehádiára, ahol mégis kevesebben figyelik őt, Szöllösy pedig aranyak csengésével igyekszik Ada-Kaleh parancsnokát rávenni, hogy lopja le hajón a Dunán Kossuthot és kísérőit. Szöllösy másnap a partról átkiabálva csakugyan előkerítette a sziget pasájának titkárát és megkísérelte hatni Kossuth aranyait. Többszöri üzenetváltás után azonban a parancsnok végül is csak a visszautasítás mellett maradt. Orsován ekkor már Szemere és Batthyány rendelkeztek, mint a magyar kormány tagjai; nem valami sok barátságot várhatott tőlük Kossuth. Lúgosnál, Karánsebesnél összeborult már az ellenséges ár fölöttük. Kossuth visszajött Orsovára és itt virrasztotta át az utolsó éjszakát, mint később beszéli, folyton kísértve a halál békéjének csábító gondolatától. Másrészt azonban most eszmélt csak arra, hogy idegen országban pénz nélkül kell majd új életet kezdenie, a magyar ügyet képviselnie. Az a pár száz arany, mit magával hozott, tán alig segíti majd át Törökországon is. Számadásra szólított fel hát Orsován tiszteket, kik pénztárakat kezeltek, de nem sokra mehetett; vagy tagadtak, vagy magyar papirospénzt kínáltak. Egy Bolliac nevű oláh emigránst is számadásra vont. Pár héttel előbb ékszereket adott át annak egy törökországi küldetésre. Bolliac valami értéktelenebb arany sarkantyút át is adott Kossuthnak, de a többiről, drága gyémántokról, azt mondta, elvesztek.

1 1 Kossuth később gyakran hivatkozott arra, hogy szegényen hagyta el az országot. Másrészt többször rágalmazták, hogy kincsekkel megrakódva távozott. Asbóth 1849 november 1-én Viddinből nyilatkozatot küldött ez ügy-