Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
hogy Zamoyskit útközben, amikor annak az utolsó ütközetekben való részvételéről hallott, a magyar vitézségi érdemrenddel tünteti ki. Ilyen szélső érzelmek közt utazott Kossuth. Karánsebesen,, úgy látszik, bizonyosságot szereztek arról, hogy az xít még szabad dél felé és hogy Orsován még magyar őrség van, mert Kossuth most már sebes vágtatva a légiók előtt folytatja útját. Lúgosról indultának másnapján, a fele útat Orsováig hátrahagyván, egy nyomorult oláh faluban, Teregován töltötte az éjszakát. De a légiók sem igen akartak megállani Karánsebesnél, ahová parancsuk szólt. Guyon értesült erről és szemrehányó levelet küldött Kossuth után. Kossuth pedig kemény parancsot hagyott hátra Wysockinak, a leugyel légió parancsnokának, emlékeztetve őt, hogy nem menekülésre* hanem csak az út biztosítására küldték a légiót lefelé. Bem rendelkezése nélkül ne jöjjön tovább; „engedelmeskedjék felsőbbsége parancsainak". Igyekszik hát már Kossuth kezére járni Bemnek a seregek összetartásában. Zamoyski azonban kezéhez kapván Kossuth levelét, bíztatást küldött a légióhoz, hogy csak folytassa útját. Másrészt azonban aggódva hallotta Kossuth, hogy az orsovai őrség Bem parancsára elhagyta helyét és északnak indult, csatlakozni a fősereghez. Ezzel a menekülés egyetlen útja maradna védtelenül. Most már nem kérdezte Bemet Kossuth, hanem élve tekintély ével,, visszarendelte Orsovára az őrséget. 1 Bem különben útjában Arad felé csak Lippáig jutott el; ott értesült Görgei elhatározásáról a rögtöni fegyverletételre. Indulatosan fakadt ki a gyalázat ellen és visszasietett Lúgosra. Ott azonban Görgei nimbusza és Kossuth menekülése, melynek híre mégis elterjedt, megtették már bomlasztó hatásukat. Bem parancsolt^ könyörgött, fenyegetett és ravaszkodott; rangot, kitüntetést osztogatott, tisztjeinek hízelgett, majd golyót és akasztófát emlegetett, de mind hiába. A seregnek csak kicsiny töredékébe tudott tartósan lelket verni. Sorban küldözgette hát futárjait a távozó kormányzó után, kérve, sürgetve őt, térjen vissza, segítse jelenlétével az utolsó harcot, mit Erdély jól ismert hegyei között hónapokig fenn tudna majd még tartani. Kossuth Teregováról válaszolt Bemnek. i Iratok 4. sz. Guyon és Lázár ezr. levelei, aug. 13 — 16. N. M.; Lázár i. ni. 11. — Újlaki vallomása, Kriegs. Hauptarmee 87. fasc. — A légiók vonulásáról Zamoyski i. m. kívül Bystrzonowski naplója.
