Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
vele a futárösszeköttetéseket Orsován és Viddinen keresztül, egész Konstantinápolyig. 1 Zamoyskit Kossuth, — mint azt a gróf emlékirataiban elbeszéli, — kissé különös sietséggel mindjárt azzal fogadta, hogy lemondását tudatta vele és magyarázta azt. Azután Zamoyski tette fel a kérdést Kossuth előtt a légió ügyében: Kérdezi, hogy Kossuth felfogása szerint elérkezett-e a perc, amikor a lengyelek becsülettel elhagyhatják a harcteret? „Ez a pillanat ellenállhatatlanul elérkezett," felelte Kossuth: „De merre vezessük őket?" Zamoyski szerint csak az orsovai útra lehetett gondolni; ez lesz majd a menekülők nagy tömegének is egyetlen útja. Kérte tehát Kossuthot, vesse latba szavát Guyonnál, Bem helyettesénél, hogy a légió olyan parancsot kapjon, amely szerint a határ közelében foglalhasson állást, biztosítván ezzel az orsovai útat. Egyúttal pedig felajánlotta Kossuthnak a légió fedezetét, ha velük akarna tartani. Rövid idő múlva, este félnyolc órakor, Kossuth értesítette Zamoyskit, hogy Guyon hajlandó a kívánt rendelkezésre, beszéljen vele. Tudatta Zamoyskival azt is, hogy maga is velük kívánna menni, de teljes titokban, mint a gróf szolgáiaak egyike. Sikerrel érvelt hát Kossuth Guyon előtt, aki pedig röviddel előbb még írásban tiltotta meg a légiónak a távozást. Este kilenckor kelt Guyon parancsa, mely olyanformán segített a lengyelek helyzetén, hogy az olasz légióval együtt Karánsebes környékét jelölte ki állomáshelyül. Pénzt azonban nem tudott adni Guyon. Kossuth megígérte Zamoyskinak, hogy Aradra fog küldeni péuzért. És valóban küldött is, ami érdekesen bizonyítja azt, hogy csakugyan nem gondolkozott egész sötéten Görgei szándékairól. De, — írja Zamoyskinak, — nem szükséges, hogy Lúgoson várjuk be a pénzt; indulhatunk azért, majd utánunk küldik azt. 2 Éjfél után indult meg a menet. Bem visszaérkeztét meg sem várták. Vagy talán épen előle siettek annyira. Kossuth, aki Ég tudja, hányadik éjszakáját töltötte most ismét virrasztva, valóban a legnagyobb titokban kelt iltra. Zárt kocsija Zamoyski szolgájának kocsija mögött haladt, míg a gróf maga elől a légiónál lovagolt. Észrevétlen indulásával talán távozása hírének 1 Zamoyski i. m. elbeszélése. — Saik lengyel ügynök levele Zamoyskihoz, Viddin 1849 aug. 12., Zam. lt. 2 Ks. levele Zamoyskihoz, Jratok 3. sz. — G-uyon irataiWysockihoz. N.M.
