Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
hatalomvágyat sohasem ismert, akkor sem, mikor kezében koronák sorsa feküdt. 1 Nem volt tehát csupán gyöngeség az, ha Kossuth vonakodott Lúgoson új küzdelmet kezdeni; optimizmusa is azt hitette el vele, hogy leghasznosabb Görgeire hagyni a továbbiakat. Másrészt azonban valóban elvesztette már az uralmat maga fölött is Kossuth. Mert kétkedett Görgeiben; s ezért maradnia kellett volna, készen az árulás ellen. Ha pedig azt hitte, hogy Görgei, sikertelen alkudozás után, újra felveszi a harcot, ugyancsak Lúgoson kellett volna maradnia és lelkesítenie a bomladozó sereget, hogy Görgeinek jelentékeny erőt adhasson át a végső küzdelemre. Varázsszavával bizonyára tudott volna még hatni a lugosi katonákra és a vezérekre. De Kossuth már leszámolt mindennel. Talán elváltoztatott külseje is hozzájárult ahhoz, hogy minden nyilvános szereptől visszariadjon. Tudták Lúgoson azt is, hogy délnek, Orsova felé, a közeledő osztrákok bizonytalanná kezdték már tenni az útat. Dembinski és Mészáros tábornokok már az előző nap elsiettek a határok felé; arrafelé tartott már Perczel tábornok is. Lúgoson volt ekkor a lengyel légió is, amelynek vezetői, hallván az orosszal való békülés terveiről, már az előző napon kérték Bemet, engedje csapatukat távozni az országból. Bem sohasem szenvedhette nálunk küzdő honfitársait, nem is igen tűrte meg őket soha seregében. E kérésre is méregbe jött; elrendelte, hogy szedjék el a légiótól fegyvereit és kergessék azt ki a határokon. A lengyel tisztek könnyezve mutogatták egymásnak a parancsot és szorult helyzetükben az ifjú Zamoyski gróf közvetítését kérték, pedig az, mint a lengyel arisztokrata pártnak tagja, politikai ellenlábasa volt a demokrata légiónak. Zamoyskit épen ekkor kérette magához Kossuth. A gróf ugyanis csak pár hete érkezett Magyarországra, még pedig Törökországon keresztül, amely országban az arisztokrata pártnak egész diplomáciai ügynöki hálózata volt. Nincs egy hete, hogy az egyik ilyen ügynök Magyarországon, Kossuthnál is járt és megbeszélte 1 Talán a Hangái nevű tisztet küldték Kossuth után, kinek aug. ll-én állított ki Nagy Sándor tbnk útlevelet a határok felé. N. M. — Kossuth levelét 1, Iratok. 2. sz.
