Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

mint kellett volna. Szemere és Batthyány felbátorodtak Lúgoson és most már nyiltan hangoztatták, hogy ők nem írták alá a lemondás okmányát, tehát miniszterek továbbra is. Batthyány igyekezett Kossuthot is meggyőzni lemondása törvénytelen voltáról és rábírni a maradásra. De Kossuth már beleélte magát a gondolatba, hogy az ő szerepe idehaza megszűnt. Azután meg a lugosi sereg magyar tábornokai sem bíztatták őt a további küzdelemre. Csüggedten beszéltek a katonák fáradtságáról, békevágyáról. S ők maguk is inkább bíztak Görgeiben, mint Bemben, Guyonban, az idegen vezérekben, kik nem törődnek a magyar vérrel és készek arra, hogy minden haszon nélkül húzzák tovább a harcot. De ha a tábornokok nem bíztatták Kossuthot, Kossuth sem bíztatta őket. Nem titkolta senki előtt sem Lúgoson, hogy mi történt Aradon; inkább úgy beszélt, hogy minden elkeseredése mellett is Görgei ellen, némi bizalmat kelthetett a diktátor szándékai iránt. Nem állította előtérbe azt, hogy kényszerítve engedett volna Görgeinek. Es ez volt az oka, hogy jelenléte Lúgoson még inkább csökkentette a vezérek harci kedvét.

1 Pedig valószínű az, hogy még e napon kaphatott valami hírt Aradról Görgei végső szándékairól. Görgei ugyanis pár órára Kossuth távozása után nagy haditanácsot tartott, előterjesztvén tervét a feltétlen megadásra. Hatvan tiszt vett részt e tanácsban, köztük néhányan Kossuth hívei. Nyoma is van annak, hogy Aradról valaki még elutazása napján futárt küldött Kossuth után. Kossuth később maga is úgy emlékszik, hogy a fegyverletétel határozatát már Lúgoson tudta meg. Valószínű azonban, hogy nem gondolt a feltétlen megadásra ekkor sem; lehetetlennek látszott előtte. Mégis levelet írt Lúgosról Görgeinek, mintegy válaszul annak aradi fellépésére. Izzó gyűlölet sugárzik e levélből Görgei alakjára. Zsarnokságtól óvja; és árulásnak jelenti ki azt, ha a megadással csak katonáinak sorsát biztosítaná Görgei. Képzeletében mintha már erősnek látta volna ismét a seregeket, várakat, fegyvereket, mikkel a haza még tegnap rendelkezett. A hatalom kérdésének véli már a tegnapi essményeket és ismét arról ír, hogy lemondott, mert 1 A lugosi tartózkodásról számos szemtanú szól munkájában; részletesebben Lázár, Imrefi, Egressy i. m. — Kossuth a viddini levélben szól róla <*s Irataim X. 197.