Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

Kossuth szemében azt, hogy nem fogta fel feladatát a. kellő lelkesedéssel és buzgalommal. „Igen komótos ránézve, de nem mireánk," — írja Kossuth, bosszankodván, hogy most már semmiféle magyar képviselő sem maradt a Portánál.

1 Ilyen dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy Kossuth ne lássa befejezettnek sorsát és hogy reménykedő bizalmatlansággal bírálja a sztambuli jelentéseket. De különben is, ha arra gondolt, hogy a nyugati közvélemény előtt milyen népszerűvé vált neve, lehetetlennek kellett tartania, hogy a keleti diplomácia semmibe sem vegye e név fényét és barbár tunyasággal egyszerűen Ázsiába küldje őt meghalni. Épen ezekben a napokban érkezett Parisból is egy levél, melyet Napóleonnal való beszélgetése után írt Teleki László. „Meg lehetsz győződve, hogy a háború, az európai háború kikerülhetlen," — írja Kossuthnak. És ő is, .szinte szószerint találkozva Czayka jelentéseivel, legkésőbb tavaszra jósolja a háború kitörését. „Hűségemre, hódolatomra számíthatsz, mint mindig," — írja Teleki. „Neved ama szerenesétlen catastropha után is szintoly nagy maradt, mint volt azelőtt. Te vagy Európa legnagyobb embere s a magyar ügy a te neveddel van identificálva."

2 A messzi nagyvilágból ilyen tanúsága jött Kossuth jelentőségének. Tűnnie kellett ilyenkor a csüggedésnek és reménytelenségnek. Fel is olvastatta Teleki levelét Kossuth az emigráció gyűlésén, melyet e napokban tartottak. A diplomácia óvatoskodó játéka úgy tűnhetett fel most már Kossuth előtt, mint amely nem számol olyan tényezőkkel, melyek kívül esnek szokott csapásukon. Kossuth nevének hatását később fogja az csak érezni és akkor engednie is kell annak. Elégszer állottak földi akadályok Kossuth pályáján magas céljai előtt. Hozzászokott a küzdelemhez; a messzi tekintet, mely nem nézi a lábak előtt elterülő bozótot, mindig új erőt és üdeséget adott küzdelmében és mindig sikerre vezette végezetül. így történt, hogy Kossuth valóban harcos félnek érezte magát a fenyegető veszedelemmel szemben és számított arra, hogy komoly fellépése érvényesülni fog a sztambuli diplomáciai huzavonában. Sumlába érkezte után pár napra erélyes hangú utasításokat küld Andrássynak, akit ezúttal, talán konföderációs tervével összefüg1 Czayka levelei nov. 5., 12. Zam. lt.; Andássy nov. 19. L. Iratok 50. sz. 2 Okt. 26. L. Iratok 41. sz.