Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

gésben* a „magyar államok" rendkívüli követének címez. Élesen szól megint az ázsiai deportálás ellen. „Prófétai szellemmel kimondhatom, hogy ha oda kell mennünk, a török is hamarosan követ bennünket." Mert a török európai birodalma elveszett, ha a mostani alkalmat elmulasztva legkésőbb tavaszig nem kezd háborút az orosz ellen. Most még a török mellett áll a magyar és lengyel nemzet rokonszenve. Ha ez megszűnik, véglegesen sohasem tudnak leszámolni az orosszal. Mert a tengeri hatalmak flottái szójjelrombolhatják az oroszok parti erődjeit, de a szárazföldi népek segítsége nélkül nem törhetik meg a cár erejét, nem állíthatnak örök gátat hatalmi törekvései elé. Ezért ajánlja újra Kossuth, ragadja meg a szultán az alkalmat a magyar szövetségre és növelje birodalmát, növelje koronája fényét a szuzerénitás elfogadásával Magyarország fölött. „Olyan terv ez, amelynek érdekében már a Szent-Jamesi kabinetnél is közléseket nyitottam meg," —írja, Henningsen küldetésére célozva. És utasítja Andrássyt, hogy a sztambuli angol és francia követnek is adja tudtára ezt és szólítsa fel őket, hogy a diplomáciai egyezkedéssel várjanak legalább addig, míg kormányuktól e tervre vonatkozólag utasítást nem kapnak. Ugyanilyen öntudatot mutat az a mód is, amellyel Kossuth a PalmérstonhoZ intézett törökellenes levél miatt támadt kavarodást akarja elintézni. Ezekben a napokban olvasták már Sztambulban is a nyugati sajtóban közzétett levelet, amelyben Kossuth a török térítés ellen kiáltott segítségért. Andrássy kérte Kossuthot, engesztelje ki a Portát ós adjon közre nyilatkozatot, hogy a török minisztereknek nem volt semmi részük a renegálás tervében. Kossuth határozóttan megtagadja ezt, hivatkozván a viddini hírnök szavaira -es Andrássy levelére, amelyek a miniszterek szerepét kétségtelenné tették. Legfeljebb azt hajlandó bizonyítani, hogy a Porta aztán hamarosan minden renegálás nélkül is visszautasította a kiadatás követelését. És figyelmezteti Andrássyt, óvja a törököt, hogy ne járjon az internálás tervével is úgy, mint a térítés ötletévél; lárma támad a nagyvilágban most is majd e miatt s végül kitűnik, hogy a, Porta amúgy is eláll majd szomorú szándékától. 0 hajlandó arra, hogy egyelőre nem tiltakozik a nyugati sajtóban e szándék ellen, megvárja még a legközelebbi híreket Sztambulból. „Adja Isten, hogy ezen engedékenységemet meg ne bánjam." Mert ha valóban elhatározzák az internálást, talán már késő lesz a tiltakozás, nehéz