Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

kényes ügyben. Még Andrássy is újra háborús reményekre lobban, amikor erről beszél. Úgy hiszi, hogy, ha nem is hamarosan, de legkésőbb tavasszal okvetlenül kitör az ellenségeskedés az orosz és a török között, amit a nyugati hatalmak el szeretnének kerülni, de amire mégis maguk is készülnek, mint a flották itt tartása is mutatja. Ezért készülődik lázasan a hadügyminiszter, szerelteti a. hadsereget, dolgoztatja a gyárakat. Sumlában is látni lehet a behívott csapatok felvonulását. Hírek jönnek arról is, hogy áz orosz flotta is mozgolódik; csapatok és ágyúk szállítására gyűjtik az uszályhajókat a Fekete-tengeren. Nem úgy hangzik mindez, mintha békére készülődne a világ. Ki tudja, milyen szándékok állanak a konstantinápolyi diplomáciai huzavonák hátterében? Czayka általában bosszús és lemondó hangon írta jelentéseit, de azért nem állhatta meg, hogy a kedvező jeleket reményteljesen ne hangsúlyozza. Arra is lehetett hát gondolni Sumlában, hogy Czayka és Andrássy az internálás hírével ismét oly nagyot tévednek, mint két hónappal előbb a renegálás ügyében. Akkor is többször és a legjobb forrásból jelentették, hogy a helyzet végzetes és csak az áttérés segíthet. S pár napra ezután mégis megtagadta a török a kiadatást a renegálás nélkül is, pár hét múlva pedig itt volt a nyugati hatalmak fegyveres segítsége. Andrássyval különben sem volt megelégedve Kossuth. Czayka vezetett Konstantinápolyban és a magyarok ügye láthatóan háttérbe szorult ottan a lengyel érdekekkel szemben. Andrássy Czayka nélkül nem tudott mozogni, semmi önálló eredményt sem tudott felmutatni. Pedig hát hiszen a magyarok harca idézte fel tulajdonképen a bonyodalmat; a magyar nemzet mutatta ki fényesen épen most erejét, önállóságát, méltóan arra, hogy ezután helyet foglaljon a világpolitika tényezői között. Gyanakodni is kezdett már talán Kossuth a fiatal magyar diplomatára. Czayka azt írja Andrássyról, hogy igen rokonszenves és okos fiatalember, csak az a kár, hogy oly nagyon rajong Görgeiórt. Kossuth pedig emlékezhetett arra, hogy szeptember elején milyen lelkesedéssel kínálta fel Andrássy szolgálatait Görgeinek, amikor olyan hírek jöttek, hogy az még folytatja otthon a harcot. Es Andrássy november végén csakugyan ott is hagyta Konstantinápolyt. Aali pasa tanácsolta neki, utazzék el, hogy az internálandók listájára ne tegye őt is az osztrák követ. Andrássy tehát elutazott Parisba, igazolván