Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Hatodik fejezet Sumla
De úgy Czayka, mint Andrássy jelentései erősen hangoztatták •a Porta jóakaratát az emigrációval szemben. A szultán és a nagyvezér, de különösen a szeraszkier, csak vonakodva, sőt lázadozva •engedték magukat vinni a kedvük ellenére való megoldás felé. A nyugati követekről Czayka sokszor beszél indulatosan; tétováznakj szokott diplomata óvatosságukkal nem merészkednek a legkisebb lépésre sem előre. A francia követ még azokat sem meri reklamálni a sumlaiak közül, kik francia állampolgárságot tudnak felmutatni, mint Zamoyski, Bystrzonovski. Pedig Canning már rég kiszabadította, erélyes fellépéssel, Guyont, Longworthot, az angol állampolgárokat. Ámde másrészről azt is jelenthette Czayka, hogy a hatalmak flottái a békés alku ellenére sem távoznak el a török vizekről, míg a tárgyalások teljesen be nem fejeződnek. Pedig az •orosz és osztrák követ erélyesen, csaknem indulatosan követeli elküldésüket. És mindennek igen komoly oldala az volt, hogy az orosszal voltaképen még nem tudott megalkudni a Porta. Gyanús dolog volt, hogy Ausztria minden erőszakos követelésébe belenyugodott, a hatalmas orosszal azonban ellenkezett. Czayka előtt elhallgatták a törökök, hogy Mussurust Bécsben már kötelező ígéretekre vették rá hirtelen ravasz fogással. Azt azonban, amit a cár kívánt, hogy a magyar harc emigránsain kívül minden más lengyelt is kiutasítson, a Porta sohasem igérte még gyenge pillanataiban sem, most tehát erős lévén, módjában volt e követeléssel ellenkezni. Czayka ebben a török igyekezetét látta, hogy az emigrációt megtartsa a jövő háború céljaira. Megírta azt is, hogy Resid miképen ellenzi a lengyel ügynökség feloszlatását és Czartoryski rendelete ellenére fönntartani, sőt anyagilag is támogatni akarja azt. De visszautasította a török azt az orosz követelést is, hogy a renegátokat internálja. Óriási lehet a jelentősége ennek; hiszen a cár bosszúja nyilvánvalóan Bem és társai ellen irányult elsősorban. Lehetetlen volt elképzelni, hogy az ígéretek után, miket a renegátoknak tettek, a lelkesedés után, mellyel a nép a legendás nevü Bem áttérését fogadta, a hódolat után, amellyel a török hatóságok is körülvették őt, most nyomorult ázsiai fogságba küldjék őket. Czayka tudta és írta is, hogy Aali pasa ezt a kérdést is valahogyan alattomban, nyilt ellenkezés nélkül akarja rendezni. De nem hitte Czayka .-sem, hogy előbb-utóbb összeütközésre ne kerüljön a dolog ebben a
