Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

sikerülni fog, talán inkább, mintha itthon maradna és ö tartaná kezéLen továbbra is a kormányt. És végül hallgathatott felesége bíztatásaira, kéréseire is. Az aggódó asszony mellette volt és bizonyára leolvasta férje arcáról a gondolatokat, köztük a legrosszabbat is. Becsületesnek és hazafiasnak kezdett feltűnni a terv, hogy külföldön, Angliában, igyekezzék használni a jövőben a magyar ügynek. Mindenesetre el kell mennie Aradról, ahol Görgei fog cselekedni; a magyar hadsereg többi maradványainál is bevárhatja a halált. ,. , •. Reggel hírül hozták, hogy Görgei, á temesvári csatavesztés jelentését megkapván, visszarendelte csapatait a Maros déli partjáról. Tehát feladta a nagy tervet, mely szerint az egész magyar haderőnek

1 az osztrák ellen kellett volna támadnia. Az orosszal azonban, mint maga mondta, nem akar már tovább harcolni, hanem csak alkudozni. Majd Csányi miniszter jött Kossuthhoz, a hőslelkű öreg, ki szeretettel bízott Görgeiben. A hadvezér felszólítását hozta, hogy lépjen félre a kormány és bízza teljesen az ő kezére a dolgok további intézését. Csányi a maga részéről is erősen pártolta ezt és Kossuth is osztotta felfogását. A reggeli órákban minisztertanács gyűlt össze és azon Kossuth mint saját javaslatát, úgy adta elő az indítványt a hatalomnak Görgeire való ruh ázására. Senki sem ellenkezett; a minisztereket mint villámcsapás érte a temesvári csatavesztés híre. „Mehet, ki merre akar, ki merre menekülhet," — fejezte be előadását Kossuth. Szétengedte hát kezéből a csomót; a politikai vezérek szerepe megszűnt. Nem is hangsúlyozta azt, hogy Görgei felszólítására teszi javaslatát; nem hivatkozott arra, hogy Görgei kezében van a tényleges hatalom és a kényszernek kell engednie a lemondással. Vukovics miniszter volt az, aki mégis némi aggodalmat mutatott. Indítványozta, hogy ha át is adják Görgeinek a hatalmat, a kormány ne mondjon le formálisan. Mert hátha szüksége lesz az országnak még valamikor a törvényesen választott főhatalomra. Elfogadták javaslatát és Görgeinek csak fővezéri kinevezést írtak, felhatalmazással a békealkudozásra. Kossuth aláírta a kinevezést és aztán szó nélkül lakására távozott. De a tanácstalanul együtt maradt miniszterek hívására újra közéjük jött és megismétlé, hogy a kormánynak most már hatásköre nem lévén, mehet, menekülhet, ki merre akar. 0 maga Lúgosra megy, hol Bem gyűjtögeti a Temesvárnál szétvert sereget. Azzal Erdélybe veti magát, hátha fordíthat még valamit a balszerencsén. Hajnal István: Eossuth-emigráció. I. 2