Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
Görgeinek, minden megjegyzés nélkül. Mintha némán várta volna most már, hogy mit tesz politikai ellenfele, az egyetlen magyar sereg ura. ' ' - • • ' •' Az éjszaka nem múlhatott el oly rohanva, hogy Kossuth belsejében át ne száguldháttak volna a legkülönbözőbb érzelmek. Az egyéni veszély fenyegető volt. Arad körülzárása csak órák kérdése lehetett; számára egyik győztesnél sincs kegyelem. Görgei seregében nem bízhatott. De érezte, hogy a menekülés nem lenne méltó befejezése szerepének. Tudjuk, hogy barátai előtt is a halál választása mellett nyilatkozott. Görgei előtt és bizonyára mások előtt is, öngyilkosságot emlegetett. Másnap reggel a miniszterek előtt is főbelövésről beszélt és lemondóiratában is élete feláldozását ajánlotta fel nemzetének. 1 Azt hisszük, hogy Kossuth valóban a halál színe előtt látta magát a magyar ügy bukásának gondolatára. Büszke volt mindig arra, hogy a magyar dicsőség az ő műve; át kellett éreznie azt is, hogy a tragédiából is ki kell vennie nagyszerű részét. Pár nappal előbb, — pedig akkor már komoly volt az ilyen szó, — még mindig fel meri tenni beszédében a szegedi néphez a kérdést és ezzel saját magához is: „Vállalja-e, hogy szent missziójáért győzni tud, ha lehet, vagy meghalni, ha kell?" Ekkor is, mint mindig, amikor a harc folyamán ezreket lelkesített, bizonyára magáról is hitte, hogy megállja helyét a végzettel szemben is. 2 Egész életében az örökkévalósággal vetekedő tettek vágya mozgatta. Az a gondolat volt legszebb támasza, hogy ideális törekvései mellett eltörpül maga a halál is. Nem csupán a kötelességérzet sugalhatta hát előtte a végső napokban a halál gondolatát. Ereznie kellett, hogy a meneküléssel önmagát is megfosztja legszebb életelemétől, a földi megdicsőülés gondolatától. De a válságos pillanatokban csak ritkán éli át az ember élesen a nagy problémákat. Előtte is elmoshatta azt százféle gondolat. Elgyötört teste bizonyíthatta, hogy mindent megtett a nagy ügyért, ami emberileg lehető volt. Gondolhatott azokra, Görgeire, Dembinskire, akiknek kezében semmisült meg mindaz, amit ő teremtett. Bizakodhatott abban, hogy az orosszal való alku valahogyan mégis csak 1 Irataim és Horváth M. i. m. i. helyei. — Guyon végzetes jelentése aug. 9. N. M. 2 Urquhart: Progress of Russia. 90.
