Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Első fejezet A menekülés
országot Kossuth személyétől és meg akarta akadályozni azt, hogy az önkéntes halál nimbusza szentesítse Kossuth emlékét, káros kíséretéül a nemzet jövendő életének. Kossuth emlékszik is arra, hogy Görgei tanácsolta ekkor neki, távozzék el Aradról; Görgei elbeszélésének magja tehát bizonyára igaz. De Kossuth, mint gyöngéd tanácsra, úgy emlékszik vissza Görgei szavaira; a körül?aratás veszélyétől óvta a kormányzót a hadvezér. Valószínű, hogy Görgei, a fiatal ember, végül mégis csak valóban ellágyult némileg Kossuth szavain. Kossuth nem gondolhatta tehát, amikor elváltak, hogy Görgei a legvégső dolgok fölött hagyott hátra számára mindenképen szomorú választást. De azért a találkozás után még szorongóbb gondokkal kellett néznie a déli harctérről érkezendő hírek elé. 1 .... . > it ,.. .; I.. - ., .,;*...••* ' j ( . j Kimerülten tért éjféltájban nyugovóra. Felesége megkérte a szárnysegédet, hogy ne engedje férjét háborítani senkitől. Régóta fenn töltötte Kossuth éjszakáit; aludjék legalább pár órát, De alighogy álmatlanságával megbirkózott, felköltötték mégis Kossuthot. Futár érkezett, sürgős jelentéssel Guyon tábornoktól, Bem vezérkari főnökétől. A vitéz tábornok azt jelentette, hogy a déli hadsereg Temesvár alatt teljesen megsemmisült. A hír megrendítő hatását fokozta az, hogy Kossuth az utolsó pillanatig inkább győzelemről várt jelentést. Es ezért, bár később mindig úgy beszélt, mintha az utolsó pillanatban sem látta volna reménytelennek a helyzetet, visszaemlékezéseiből mégis ki lehet érezni, hogy e hír vétele után kétségbeesett. Mint ahogyan Aradon mindenkit kétségbeejtett annak tudata, hogy a déli nagy hadsereg nincs többé. Kossuth Guyon jelentésót azonnal, kora reggel, átküldte 1 L. 9. lap 1. jegyz.-ben idézetteket. — A beszélgetés valódi tartalmának megállapítása jórészt azon fordul meg tehát, milyen színben látták ők akkor a helyzetet, azaz, hogy voltak-e már valószínű híreik a déli csatavesztésről. Kossuth utólagos elbeszélései épen ezért mosták el az események sorrendjét; a fennmaradt adatok Görgeinek szolgáltatnak igazat. De Kossuth jóhiszeműsége valószínű; a gyors reménykedő fellendülés eltörölte a kedvezőtlen jelek hatását s el egyúttal azok emlékét is. Hogy az igen jelentős események sorrendjére való emlékezést is mennyire megzavarja az izgalom, melyben azokat a szereplők átélték, arra számos eleven példát nyújthat a most lefolyt világháború is.
