Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

De Kossuthnak végre is észre kellett vennie a tábornok visszautasító hallgatását. Röviden beszéltek a további tervekről, lehetőségekről. Görgei tiltakozott a szándék ellen, hogy idegen, lengyel tábornokra ruházza Kossuth a fővezérséget. Kossuthra érzékenyen hathatott ez, annál is inkább, mert titokban el is küldte már Bemnek a fővezéri kinevezést. Szóv volt a csatáról is, miről e napon különböző hírek jöttek délről. Kossuth ugyan tagadta azt később, hogy ez este bármit is tudtak volna már arról, még csak azt is, hogy valami csata volt délen; de nyilvánvaló, hogy emlékezetében felcseréli ez izgalmas napok eseményeinek sorrendjét. Egy nappal előbbre teszi ez esti találkozást és úgy emlékszik, másnap jöttek az osztrákok Arad alá és jöttek a hírek Dembinski csatájáról. Pedig nemcsak Görgei előadása, hanem Kossuthné elbeszélése is bizonyítja, hogy a találkozás előtt már foglalkoztatta az aradiakat a délen folyt csata híre. Igaz azonban, hogy bizonyos nem volt a hír és senki sem számított még arra, hogy a déli sereg megsemmisült. Tehát Kossuth és Görgei minden valószínűség szerint csakugyan beszélhettek az ütközetről. Es Görgei csakugyan mondhatott olyasmit, hogy e csata elvesztenek esetére legjobbnak talárja a megadást az orosz előtt. De nem olyan formában mondhatta azt, mint aki szilárd elhatározást ad tudtul. Kossuth aligha láthatott Görgei szavaiban mást, mint a tragikus helyzetnek és hangulatnak megfelelő tragikus gondolatot. Valószínűleg nem figyelt fel élesen Görgei kijelentésére, de megragadta a hangot és maga is tragikusan kiáltott fel: „S én akkor agyonlövöm magamat!" Ha tehát nem is „alávaló, szemtelen hazugság az, hogy Görgei a fegyverletétel szándékát még csak sejttette is volna velem előre," — mint Kossuth mondja később, — mégis valószínű, hogy Görgei nem beszélt ekkor még ridegen szándókáról Kossuth előtt. Annál kevésbé, mert az újabb alkuajánlatokra ekkor még nem jött meg az orosz válasz és Görgei nem gondolt még arra, hogy hírtelen, kényre-kegyre fogja megadni magát. Görgei elmondja emlékirataiban, hogy miként igyekezett ezután eltéríteni Kossuthot a halálos gondolatoktól és rábeszélni arra, hogy meneküljön inkább az országból. Azt mondja Görgei, hogy politikai célból beszélt így; meg akarta szabadítani az