Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

láshoz. És bármennyire is bizonykodjék jelentéseiben Ponsonby, nem hiszi, hogy Ausztria ezek után erélyesen ellenszegüljön, ha az orosz Oláhországban véglegesen ott akar maradni. Jobban tette volna Ausztria, ha a segélykérés előtt minden módot megkísérlett volna a magyarokkal való békülésre. Az orosz intervenció hírére következett első megdöbbenés után világszerte feltűnést keltett az a lassúság, amellyel az orosz hadsereg nálunk tért tudott hódítani. Kezdtek hinni abban, mit Urquhart már rég hirdetett: hogy az orosz csak kívül hatalmas, belül azonban gyönge. Még Palmerston is bizakodva gondol egy oroszországi belső lázadás lehetőségére. Most már az egész világ túlbecsüli a magyarok erejét, szívósságát. Hitetlenül ós mégis boldog reménnyel várja mindenki, hogy újabb meglepetésekkel növelik majd a világ csodálatát. Canning, angol utazók elbeszélése alapján, hangsúlyozza jelentéseiben, hogy a magyar erő nem olyan megvetendő, mint azt az osztrák hirdeti; túl az első ijedtségen óriási készületekkel várják most már az oroszt. Méltán bíznak a magyarok kiterjedt pusztaságaikban, mocsaraikban, a nép keseredett elszántságában. Az oroszok lépésről-lépésre haladnak csak előre és drágán fizetnek meg minden sikert. S ha végül mégis legyűrik majd a magyart, az orosz seregnek évekig ott kell maradnia az ország fékentartására. Különösen Bem híre volt meseszerű Konstantinápolyban. Csak azért enged egyelőre az, hogy aztán hirtelen döntő csapást mérhessen az ellenségre.

1 Ha Canningnek ez volt hite és a szíve vágya, úgy még inkább a török államférfiaknak. Szívesen hallgatnak az angol követre, amikor az ellenállást tanácsol az orosz és az osztrák követelődzésekkel szemben. Szívesen fogadják Andrássyt, az új magyar követet, ha csak nagy titokban is; a Porta egyik művelt főtiszt viselőjét, Ahmed efféndit jelölték ki a vele való érintkezésre. Félénk és óvatos volt a török kormány, de azért ott, ahol Canning határozottan melléje állott, most már az is ujjat húzott az északi hatalmakkal. Canning és Palmerston szigorú semlegességet tanácsoltak. Ridegnek látszó elv. Valójában azonban olyan elv, amelynek következetes alkalmazása okvetlenül háborút hozott volna az orosszal. 1 Palmerston Canningnek 1849 máj. 7. Lane-Poole i. m. — Canning jel. 1849 júl. 14., 25. Corresp. Hung.