Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

kodó gazembereket, akik segédkezeket mertek nyújtani a [.. .]

äl császár törekvéseinek, akik úgynevezett trafikákat állítottak és proczentumokért, azaz ők kapnak valamit a csalásból, árulgatják, 50 és 100 botokkal fogom fizetni őket és ha térdenállva meg nem köszönik, úgy egészen letiprom őket. A leendő betörés alkalmával csak kicsiny zavar is lesz az országban, azonnal vegyétek el a császári dohányt, mint minden szivart, minden trafikot és addig is még a hadsereg jő, tegyetek vele, amit akartok. Később adjátok a hadseregnek. Az áruló trafikánsokat pedig hurczoljátok kis szobáikból az utczára, üssétek ki az egyik szemöket, vagy még jobb, mert félszemű elég van, szagassátok le az egyik fülöket a fejőkről. Én annak idejében ezen jelről meg fogom ismerni őket és tudni fogom, mit kellessék tennem, mert mondom mindent, mindent, de mindent, mi utamba áll, elsöprendek. A stemplipapír egy rettenetes nagy adó, gazember volt, aki feltalálta, még nagyobb gazember, aki azt Magyarhonban alkalmaztatta. Ne perlekedjetek egymás ellen és nem kell stemplibélyeg-papír. A ti bíráitok nem törvényes bírák, mert ha törvényes bírák lennének, tudniok kellene, hogy az országgyűlés soha bele nem egyezett a stemplibe. Csak várjanak ezek a bírák, ezek bezzeg el nem szaladhatnak, ha van peretek egymás ellen, ha kontraktusokat, szerződéseket sat. akartok csinálni, tegyétek ezt. Egy-két tanú előtt becsületszavatokra, minden írás nélkül, akkor nem kell stempli. Azok pedig, akik stemplipapírt árulgatnak, jegyeztessenek fel. Majd elbánunk velük, nem kell stempli és nem is lesz! A hivatalnokok. Vannak hivatalok, melyeket elvállalni árulás: ezek elvállalói tudjuk mely kategóriába esnek. Vannak hivatalok, melyeket elvállalni sem nem árt, sem nem használ sokat, csak annyiban használ, hogy egy emberünk placírozva vagyon. Sok van, ki másképen meg nem élhet, van felesége, gyermeke. Volt ezelőtt is hivatalnok, jó maradhat, senki sem bánthatja, ki méltányos. De vannak olyanok, kik máskép megélhetnek. Ezek ha hivatalt vál-