Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
Okirattár
Társom nem jöhetett, mert kettőt egyszerre nem küldhettek. De ezt társam nem hiszi, mért? Mert minden kívánsága összpontosul abban az egyetlenben, önhöz juthatni, önnek szolgálhatni. Gyanúsít engem, mintha én az illetőket lebeszéllettem volna. Ezt nem említeném meg, apróság. De megemlítem, minthogy apróban, úgy fontos dolgokban vannak körülmények, ahol az ember a gyanúsításra nem felelhet egyebet, minthogy a gyanú alaptalan. Nem küldhetem az illetőkhöz, hogy megkérdezhetné őket és csak ezek tudhatják, hogy gyanúja alaptalan. Hanem megígérték, hogy küldik a legközelebbi alkalommal. Addig is a fiú kéreti önt, őt bármily, ha veszélyes is, megbízással megtisztelni. Mindenre kész. ő oly feláldozó, amint csak kívánhatom, mint [.. .] 2 érettem volt, ki parancsomra vissza akart biztosságából jönni börtönébe, ha ezáltal személyemért csak valamit tehet, de nincs annyi képessége, nincs annyi ítélete, mint Rózsafinak. Ő practikus jó hazafi. Amidőn a marosvásárhelyi Kriegsgericht gyanítani kezdette ki vagyok, írtam, azaz Írattam az „Ostdeutsche Post"-ba, hogy Hamburgba érkeztem légyen, a holsteiniak szolgálatába akarok lépni, visszautasítottam, mire Párizsba visszatértem. Ezt az újságot az auditor kézibe csúsztattam egy asszonyság által, kinek házában járt, és a Kriegsgericht megszűnt egy darab ideig gyanítani, ki vagyok. Ezt, ha szükséges leend, ismételni fogom, mutatis mutandis. Vay nem írt, azt mondta tudósítsam, hogy semmi újság és hogy gyöngélkedik. Az a fiatal úriember, kinek levélkéje 6Zólt, igen barátságosan viselte magát irányomban, megszerettem és minthogy bizalom bizalmat szül, hiszem, hogy ő is szeret. Igen eszesnek látszott, megösmerem tovább, de az is dacára annak, hogy minden bizalmat érdemel, nem tudja kivel van dolga, amint azt parancsolta. 200 piastert adott, 140 fuvarbért, 20 egy hajkenőcsre ós a többit útiköltségre. Igen sajnálom, hogy el kellett fogadnom, de sokkal kevesebb ideig vagyok itt, minthogy forrást nyithattam volna ma' gamnak. De ez az idő is megjő, ekkor a magaméból fogom födni 2 Olvashatatlan.
