Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

Okirattár

az ily esetekben. Az egész lelkiösmeretem nem engedi, hogy a kevésnek, mi van, én is legyek fogyasztója. Van amúgy is elég ingyenélő, kik jobban tennék, ha dolgoznának, mintsem hogy szájukat tátják. Tudom, hogy kevés a pénz, de ez nem lehet oka a tétlenségnek, mert ha már elegendő lenne, úgy tudom, többön többet tennének, ámde ez nem nagy mesterség, mert pénz, pénz, pénz és összedarabolom a turka birodalmat ós pénzért csinálok más valamit belőle. Eljövend ennek ideje is. Csak kitartás. Győzni csak a kitartósnak lehet. Tehát kitartósság az egész életen keresztül. Meglehet, hogy ismét bolondnak tart valaki ezért, főképen ha azt tenném hozzá (mit a jelenlegi körülmények közt nem tehetek), hogy előre látom, hogy meg vagyok győződve, hogy minden törekvésem haszontalan, eredménynélküli. De erre én azt válaszolom: Hahogy minden törekedésem, minden tevékenységem mellett is, meghalok anélkül, hogy eredményt láttam volna, úgy azoknak, kik utánunk fellépnek, azaz fiainknak könnyebb lesz a dolog, ott vehetik át a fonalat, hol ez halálunk által szétmetszetett. Ha megkezdettük a harcot, szükséges, hogy végig harcoljuk. Minél kevesebb dolguk lesz utódainknak, annál több időt fordíthatnak a haza igazi, nem osztrákféle felvirágozására és ez a mi érdemünk, a kitartósoknak érdeme ós jutalmunk leend. A jövő nemzedék hála, a nemzet elismerése az, min minden tehetségeimet mérlegbe vetem — és ha így van — gyanúsíthat valaki, hogy rang, pénz, s. a. t. Oh, apróságok, kik az aprólelkű szenteknek vágyait kielégíteni képesek vagytok, ne fúrjátok be csak tíz magyar ember kebelébe, csak tíz legyen kitartós és lesz eredmény. Gyanúsítottak egykor Komáromban, hogy önnel titkos levelezésben vagyok és ezáltal lépttettem elő alezredesnek, noha nem valék a Kriegsrath által ajánlva, ön tudja, hogy nem igaz. A gyanúsításrai feleletem egy szótlan nevetés vala. Nem üzentem soha semmit, mint mit minden futárnak mondtam: Eredj Debrecenbe, mond meg, hogy M[akk] azt mondta: Éljen a szabadság, megtartjuk Komáromot. Nem voltam soha tolakodó, most bánom, hogy nem voltam, semmi esetre nem Jánossy: Kossuth-emigráció. I. 32