Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
I. Szabadulás
24 KOSSUTH CIKKE A PEUPLE-BEN. Kossuth különben kiáltvány útján mondott köszönetet a meleg fogadtatásért a marseillei demokratáknak. Legyenek meggyőződve — írta —, hogy a francia becsület nem Napoleon Lajosra, Faucher-ra és társaikra van bízva, akik most a hatalmat gyakorolják. •.. A Peuple rendkívüli kiadásban közölte Suleau levelét, melyhez szokatlanul éles kommentárokat fűzött. A francia demokráciának ki kell ürítenie a keserűség poharát... Léon Faucher éppen most szórta szennyesét a francia becsületre... Léon Faucher, a nagy intrikus, a hitetlen renegát, aki eszköznek adta oda magát a kormány becstelenségeinek végrehajtására... Szégyen és gyalázat demokráciánkra! 58 Suleau meg volt botránkozva, amikor a sajtóközleményről értesült, melyet még aznap este elkoboztatott. Majd Hodget kérette magához és felvilágosítást kért tőle, hogy miképen jelenhetett meg az ő bizalmas levele szórói-szóra abban a pártoskodó radikális orgánumban. Hodge azzal védekezett, hogy ilyen indiszkrécióra még gondolni sem mert, különben nem hagyta volna Kossuthnál Suleau levelét. 59 Most már Hodge is belesodródott a szenvedélyek és félreértések viharába. Azonnal megírta Longnak a történteket. Elpanaszolta neki, hogy Kossuth volt a tettes, aki az amerikai lobogót és az ő személyét a Le Peuple útján törtónt indiszkréciójával kompromittálta. Kérje meg tehát Kossuthot, hogy a jövőben tartózkodjék ilyen eljárástól. E sorok vétele után Long valóságos elégtételt érzett, mert módjában volt Hodge panaszát Kossuth elé terjeszteni, aki — sajnálatát fejezte ki előtte a történtek felett. Azt a vádat azonban, mintha az amerikai lobogót kompromittálta volna, igen szívére vette. Kötelességemnek tartom — írta Kossuth Hodgehoz intézett magyarázkodó levelében —, hogy az ügyet az amerikai nép 58 Le Peuple, 1851 szept. 29, V. ö. Schloissnigg— Schwarzenberg, Párizs, 1851 okt. 5. Rapp. No. 1.06. HHStA. Wien. 09 Hodge— Long, Marseille, 1851 szept. 30. The National Intelligencer, Washington, 1852 febr. 21. L. Iratok 53. sz.
