Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
I. Szabadulás
20 D'AZEGLIO ÉS KINNEY. Ezalatt Genovában is általános lett az izgalom. Az ott összesereglett emigránsok azonban hiába vártak megjelenésére, mire a demokrata párt feliratot készített hozzá, melyet azután Mazzinihoz Londonba továbbítottak, hogy ő adja át Kossuthnak. Muzzarelli, római miniszterelnök, aki a Pellegrino Rossi megöletése és a köztársaság kikáltása közti időszakban töltötte be tisztét, szonettet írt hozzá, mely az Italia e Popolóban jelent meg. 47 Ezek az események a torinói hivatalos körökben kellemetlen benyomást keltettek. D'Azeglio márki szard miniszterelnök és külügyminiszter Kinney-vel számos megbeszélést folytatott, melyek alapján a kormány rendeletileg tiltotta meg Kossuthnak a partraszállást. A rendelet a bécsi kormánnyal rokonszenvező német sajtó körében nagy megelégedést keltett, mely sietett annak indokolását — saját ízlése szerint megfogalmazva — nyilvánosságra hozni. Kossuth — úgymond — adott becsületszavához képest nem szállhat ki az európai kontinensen és a szard kormány nem nyújthat neki segédkezet becsületszava megszegésére. 48 D'Azegliot igen megnyugtatta Kinney közlése, hogy a Mississippi már utasítást kapott azonnali indulásra. Kinney hálásan köszönte meg Morgannak a gyors intézkedést. Ha az ön rokonszenve Kossuth iránt oly nagy lett volna, mint amekkora e magyar államférfiú lelkesedése — írta Morgannak —, akkor Szardínia békéje feltétlenül kockán forgott volna.. . 49 Egyébként Kinney belátta, hogy a menekülteket nem lehet akaratuk ellenére az Egyesült Államokba szállítani, mint ahogy senkit sem lehet kényszeríteni arra, hogy másnak vendégszeretetét igénybevegye. A washingtoni kormány elég tanúságot tett jószándékáról, mikor eljárásával a közvélemény rokonszenvét elégítette ki az elnyomottakkal szemben. Egy dolgon azonban megütközött: Kossuthnak azon panaszán, hogy „még mindig fogolynak érzi magát" és azon kijelentésén, hogyha nem száll47 1851 szept. 27. V. ö. Menghini i. m. 52—53. * 8 V. ö. Menghini 32. E magyarázatot német levelezője után az Italia e Popolo okt. 13-i ezáma is közölte. 49 Turin, 1851 szept. 25. The National Intelligencer, Washington, 1852 febr. 21.
