Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VIII. A bevezető cikk
metodológia alapján az archeográfus megnutatja a kiadott anyag társadalmi-politikai lényegét, meghatározza értéküket, megnutatja, mennyire segitenek valamely általános prohléma megvilágitásáhan, milyen ujat, milyen módosításokat és javításokat adnak valamely prohléma jelenlegi értelmezéséhez, milyen jelentőségük van napjaink számára. A bevezető cikkben az archeográfus korántsem mondja el a dokumentumok tartalmát /ha a kötetnek helyes a beosztása ós jő tartalomjegyzéke van, akkor ezt könnyen megcsinálja maga a kutató/, hanem az egyes megfigyelések gondos elemzése és egyesitése alapján általánosított, szintetikus kópét ad. A történelmi dokumentumok mögé megrajzolja az általános problémának ós korszaknak hátterét. Az irodalmi, vagy egyéb szerzői mü kiadásához irt bevezető cikk megadja a mü tervének történetét és megalkotásának folyamatát, összefüggésbe hozza az illető müvet a szerző egész munkásságával, Valamely személy leveleinek gyűjteményéhez irt bevezető cikk ezeket a leveleket általános képbe kapcsolja össze, jellemzi az illető személy életét, alkotó munkásságát, osztály csoportosulásokat, stb. A visszaemlékezésekhez vagy napiához irt előszónak meg kell rajzolnia a szerzőt, miht egy meghatározott osztály képviselőjét, jellemezni kell azt a módot, ahogy az illető a környező valóságot felfogja, a azerző kifejezésmódját stb. * < A kiadott anyag jellegétől függően változik természetesen a bevezető cikk tartalma is, de mindenesetre pontosan körül kell határolni, a közzétett dokumentumokkal szoros kapcsolatban kell lennie, tartalmát tekintve konkrétnek kell lennie és a dokumentumok által érintett egész problémának általános értelmezését kell adnia. A bevezető cikkel szemben támasztott követeimélyeknek teljes ellentétét képezi az a nagyszámú elősző, amit M. N. Fökrovszkij és különösen "iskolájának" tanitványai irtak. Későbbi történelmi jelenségekre jellemző vonások durva átvitele korábbi jelenségekre, a történelmi vulgarizálás, a tényekhez való fesztelen viszony, a dokumentumoknak "emlékezetből" durva hibákkal történő kifejtése, elhallgatása és elkenése mindannak, ami a kigondolt sémának ellentmond, főként pedig a kiadott dokumentumok és a hozzájuk irt bevezető cikk közti szerves kapcsolat teljes hiánya — ezek a jellemző vonásai az ilyen előszavaknak. Vegyük akár magának Pokrovszkijnak a Pugacsov-felkelésről szól $ Centrarhiv-kiadvány első kötetéhez irt előszavát /M.L. 1926./. Nyilvánvaló, hogy azon dokumentumok gyűjteményéhez, amelyeket eddig a burzsoá történészek tudatosan ignoráltak, feltétlenül szükséges általános ismertetést adni a felkelésről, jellemezni kell mozgató erőit, vezetőit f a felkelők taktikáját, értékelni kell az egyes osztálycsoportok szerepót, meg kell magyarázni a felkelés bukásának okait, stb. Pokrovszkij vázlatos "megjegyzéseiben" mindebből semmit sem találunk. Az uj anyagot úgyszólván teljesen figyelmen kivül hagyva, nem beszél PugaosoV" népszerűségéről a széles népi tömegek körében, sem arról, hogy a felkelés a "jobbágyemberek felkelése" volt. Teljesen hamisan értelmezi Pugacsov kivégzésének kérdését és a dokumentumokból kiragadott egyes idézetekkel a felkelésnek főként azH; a nemesi értékelését cáfolja meg, amely szerint az "értelmetlen és kíméletlen lázadás" volt. Lenin előszavai azok a mintaképek, amelyeket a bevezető cikkek szerzőinek követniök kell. Vegyük például egyik előszavát, amelyet 19 ü 5. február-márciusában irt a "Lopuhin rendőrségi ügyosztályi igazgató beszámoló feljegyzése" cimü brosúrához /a feljegyzés az 1881-es, a fokozott védelemről /Ochrana/ szóló rendeletet bírálja/.}Lenin müvei 7» kötet.
