Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VIII. A bevezető cikk
95 korszakra, az embereknek arra a körére és arra az osztályra jellemző né- " zetei, amelyekhez a megfigyelő tartozik, hogy valamely ténynek minden megfigyelése ós méginkább a tény értelmezése a megfigyelő osztálytudatának prizmáján keresztül megtörve jelentkeáik* Az aroheográfusnak mindenekelőtt meg kall állapitania a dokumentum eredetét, Össze kell gyűjtenie a megírásának körülményeire vonatkozó adatokat, tisztáznia kell* nem hamisított--® a dokumentum, meg kell állapítania keletkezésének idejét és helyét, szerzőjét, azokat a feltételeket, amelyek között az utóbbi a dokumentumban tükröződő megfigyeléseit végezte. Feltétlenül még kell állapítani a szerző függőségét azoktól a forrásoktól, amelyeket felhasznált; igyekezni kell megállapítani, hogy maga a szerző figyelte-e meg a leirt tényt, vagy teljesen átvette forrásának adatát az illető tényről* Tisztázni kell továbbá, hogy valóban megvoltak-e azok a tények, amelyekről a szerző ir /például, egy vádlott vallomásaiban/, vagy pedig a szerző valamilyen okból nem törekedett-e eltitkolni azt, ami a valóságban megtörtént. A kutatónak meg kell ismernie a szerző gondolkodását, meg kell állapítania, mit akart mondani, miről hallgatott bizonyos előtte ismeretes meggondolásoknál fogva, milyen okok akadályozták abban, hogy megmondja azt, amit meg kellett volna mondania* A dokumentum tartalmának jellegétől függően változik persze kritikájának jellege is, de bármilyen kérdéseket támasszunk is a dokumentummal és szerzőjével szemben, a dokumentum tudományos értékének tisztázásához, tartalmának sokoldalú és beható elemzését kell alkalmaznunk. A kritika során minden egyes vizsgált tényt mintegy elkülönítünk és elvégezzük elemzését; de ahhoz, hogy a tényeket megértsük, a megfelelő felülvizsgálás után közelíteni kell őket egymáshoz, meg kell kísérelni egyesíteni a Dokumentumokból nyert anyagokat, osztályozni, csoportosítani őket, metodikai felépítésbe, abból a célból? hogy felfedezzük és megállapítsuk kölcsönös Összefüggésüket, egymástól val ó függőségüket. Csakis az archeográfus ilyen munkája az összegyűjtött, ellenőrzött és tisztázott adatok szintézisének munkája « amelynek erednényeit az archeográfus a bevezető cikkben fejti ki, fogja segíteni a kutatót abban, hogy helyesen értse meg a dokumentumot és tegye magáévá annak tartalmát* » Ennek a bevezető cikknek /nem pedig előszónak/ pontos és meghatározott címmel kell rendelkeznie, amely megfelel annak a tanának, amelynek megvilágítására a kiadott dokumentumokat összegyűjtötték. A bevezető cikk * pontos címmel való ellátása arra készteti &z archeográfust, hogy pontosan meghatározott kérdéseket vessen fel és a munka egész ideje alatt megmaradjon ezek keretében* Ezzel szemben a çim hiánya és ezáltal a határozott téma hiánya lehetővé teszi az "elősző" össze állit ójának, hogy elkalandozzék a konkrét dokumentumahyagtól, általános eszmefuttatásokat és "szempontokat" adjon, amelyek bár az általános témához kapcsolódnak, mégis kevéssé vonatkoznak a kötet anyagára. A dokumentum-kötethez irt bevezető sikkben feltétlenül meg kell mutatni a kiadott dokumentumok egymáshoz való kapcsolatát, fel kell tárni értelmüket és ki kell tölteni azokat a hiányokat, amelyek teimészetszerűleg magukban a dokumentumokban előfordulhatnak* A bevezető cikknek az olvasót a kötetben tárgyalt kérdés történelmi oldalára kell orientálni. Ebből a célból a bevezető cikknek, jellemeznie kell a korszakot és főként a korszak. nak azt az oldalát, amely a kötet tematikájának magfelel. Az archeográfus a bevezető cikk összeállításánál azokkal az általános következtetésekkel opejál, amelyekre az egyes dokumentumok elemzése és a tárgyalt kérdés részleteinek vizsgálata eredményeképpen jutott. A marxista
