Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".

kuláeió céljából fabrikálták össze, azokból a vallomásokból, amelyeket Belecíkij tett az ideiglenes kormány rendkívüli nyomozó bizottság előtt, A.A. Virubova naplója, amely 1928-ban olyan nagy szenzációt keltett* közönséges irodalmi naná si t ványnak bizonyult, amelyet ugyancsak spekulációs célokkal nyomtattak ki. Ezek a példák is mutatják, hogy a valódiság kérdése feltétlenül igen fontos az archeográfus számára, amikor dokumentumokat kiadásra készit elő. A dokumentum hamisított voltának megállapítása Milyen eszközökkel lehet megállapítani, hogy hamisitott-e a dokumentum? V.Sz. Ikonnikov munkájában megállapítja

p hogy a késői másolatokban ránkmaradt régi oklevelek hamisságának meghatározásánál a következőkre kell figyelmet forditanit 1. kronológiájukra /a keltezés "Krisztus születésétől", ahelyett j hogy "a világ teremtésétől" a XVIII. század előtti dokumentumoknál/ ; 2. a dokumentumban emiitett személyekre /az irat megírásának éve előtt meghalt személyekről élőkként beszélnek/; 5. a dokumentum keltezése és a benne emiitett személyek hivatali rangja közti összhangra; 4. a dokumentum éve és a benne emiitett események közti összhangra, 5. a régi oklevélírás formáinak betartására a vizsgált dokumentumban, stb. Ha az eredeti hiányzik, a dokumentum hamisságának megállapítására néha fel lehet használni a mellette lévő ooioamentumokai. Igy például a rendőrségi ügyosztály egyik ismert ügynöke, P.I» Racskovszkij, aki 1892. januárjában Ö#V. Plehánov aláírásával egy hektografált, a národóvoljee emigránsok elleni éles kirohanásokat tartalmazó "kényszerű nyilatkozatot" bocsátott ki, a rendőrségi ügyosztályhoz küldött január 17 ~i /29-4/ jelentésében maga közölte, hogy "abból a célból, hogy az emigráns köröket demoralizálja", a bemutatott *kénys*erü nyilatkozat" mellett, amelyet állítólag- Plehánov készített volna, a helyi lapokban megfelelő agitásiőt indított/ A már említett I. Miki ős cár-féle hamisított leirat, amelyet a kazanyi- katonai kormányzóhoz, Sztrjekalovhoz címeztek, a hatóság kezébe tökéletlen másolatban került, amelyet az egyik kazanyi munkás másolt le; ezért a leirat készítőjének kilétét nem sikerült megállapítani, de maga Sztrjekalov az iratváltás során kategorikusan kijelentette, hogy a leirat hamisítvány és hogy ő soha ilyent nem kapott A dolog lényegesen egyszerűbb, ha a hamisított dokumentum eredetije megvan. Ilyen esetben a dokumentum külső jegyeinek elemzése lehetővé teszi, hogy ítéletet alkothassunk hamisított voltáról. A.P. Zêolf a pótervári bírósági kamara ügyésze abban a ragyogó vádbeszédében, amelyet A

# Mjasznyikov lovaskapitánynak, a III. ügyosztály főnöke adjutánsának annak idején nagy port felvert ügyében tartott /Mjasznyikov-ot többekkel együtt azzal vádolták, hogy Bjelájev kereskedő végG. Plehánov és a "spion-ezórakozások" • - "Krasznij Arhiv" M.5. kötet /1924/ 263-266. oldal. Auditoriátusi ügyosztály 3» részleg, 2. "asztal", 41. köteg. 3» sz. /1837/, 340 lap.