Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)

VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".

rendeletét meghamisította/, 1872-ben bebizonyította, hogy a végrendeletben lévő aláírás /"K Bjelájev"/ nem egyezik szokásos aláírásaival az üzleti iratokon /"Kozma Ejelájev elsőosztályu fridrichshami kereskedő"/, és hogy a végrendelet külső formája is elárulja hamisított volt át t a n

K*Bjelájev" aláírást először üres lapra irták alul, majd utána föléje írták a végrendelet szövegét* Bzt meg lehet állapitani abból, hogy a végrendelet elején sokkal tágasabban irtak és alvégén sokkal zsúfoltabban, mert már kevés hely maradt a szöveg számára* A dokumentum hamis voltának megállapításában, ha az eredeti megvan, döntő szerepet játszik a korszerű tudományos grafológiai szakértői vizsgálat* Cserniserazkij állítólagos, sajátkezű grafológiai szakértői vizsgálata - ezeknek'a feljegyzéseknek alapján Ítélték el kényszermunkára - 1926-ban arra a határozott következtetésre juttatta a grafológusokat, hogy a vitatott feljegyzéseket "ugyanaz a személy irta

9 de nem Csernisevszkij"« Majd pedig*miután egybevetették C

serni

sevssskï;» valódi kézírásának "szokásos jegyeit", a "betűelemek tengelyének irányát", az tápvonal formáját" a Csernisevszkij ügyben áruló szerepet játszó Vsz* Kosztomarov kétségtelen kézírásának megfelelő jegyeivel, a szakértők megállapították, hogy "a gyanús feljegyzések kézírásának jegyei Csernisevszkij ügyetlenül utánzott kézirás«tipusainak és Kosztomarov kézírása kétségtelen jegyeinek keverékéből állanak*" * Lényegesen nehezebb megállapítani a dokumentum hamis voltát, ha nincs a kezünkben eredeti példány* Abban az esetben, ha â paleográfiai ós grafológiai elemzéshez nincsenek adatok, akkor a hamisítás bizonyítékait a dokumentum tartalmának elemzéséből, más dokumentumokkal való ösz~" szevetéséből nyerhetjük. Szt. Beleckij Raszputyinről szóló, fentebb említett könyvének alcíme: "Feljegyzéseiből"; a könyv aláirásnélküli előszavában "a forradalom után irt visszaemlékezéseknek" nevezi, jóllehet ugyanebben az előszóban van egy eléggé rejtélyes mondat: "az olvasó elé tárt anyagokat Szt* Beleckij visszaemlékezései alapján gyűjtötték Össze, rendszerezték és dolgozták fel," Le ezeket a "visszaemlékezéseket" összevetve azokkal a vallomásokkal, amelyeket Beleélj a Rendkívüli vizsgáló bízottság előtt tett 1917-berij) kiderül, hogy semmiféle 'feljegyzésekről" nem lehet szó. Beleckij "vallomásainak" egyszerű átdolgozáséval és néhány tucat oldallal való megrövidítésével, valamint stilisztikai változtatásaival van dolgunk; ezekben az állitelagos "visszaemlékezésekben" részint Beleckij összefüggő vallomásait, amelyeket a börtönben irt meg, részint a bizottságban eszközölt kihallgatásainak egyes részeit, használták fel és egyesitettékfügyanilyen fabrákációval van dolgunk - amelyet ugyancsak a "Ellője- /Uxlt/

H cimü folyóirat titkára, N.P. Asesev végzett, - az állami Duma elnökének, p.V* Rodzjankonak' "visszaemlékezései" esetében is

v amelyek ugyancsak a Vizsgáló Bizottság előtti vallomásainak átalakítását képezik»3 Különösen Mjasznyikov ügye, teljes gyorsírásos feljegyzés, Szentpétervár, 1872. 217. lap. • Sz*P. Beleckij: Grigorij Raszputyin /feljegyzéseiből/ Biloje, Petrográd 192$. "A cári rezsim bukása" IV* kötet, M*L* 1926* 119-422. oldal, ugyancsak a 12. oldalon lévő megjegyzések Beleckij "visszaemlékezései" a cári rezsim bukása" és a 392• oldalon^ 3 If.YJlodsjaafca vift^aemlékoTTŐaei* ,;

Bilójfe* 21 okot ,/1923/ 221-249 JfSztà

5 r Jg«?*Roteju:ko kihallgatása odri;-regeim bukása" 0 Jkfognr /tt*-£«1^7/ 116-175odldE-lán ' $ *M\''M