Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
tori apparátusról szóló fejezet végén arra a kérdésre szeretnők irányi tani a figyelmeti amelyet az aroheogrgfusnak feltétlenül figyelembe kell vennie; hamisított, vagy valódi dokumentum van-e előtte* Nem szabad azt hinni, hogy a hamisított dokumentumot nem szabad leközölni ö vagy hogy itt más munkamódszerekre van szükség, de a hamisított dokumentumok kiadásánál és vizsgálatánál a hozzá irt kommentárokban és főkért a bevezető cikkben olyan oldajjai ra kall & figyelmet fordítani, amelyek természetesen elmaradnak olyan esetekben, amikor nem hamisított dokumentumról van szó* A példák egész sora mutatja, hogy a dokumentumok hamisításának kérdése nem felesleges a XIX-XX. századi dokumentumoknál sem* nem beszélve a korábbi időszakról, s hogy ezt a kérdést az arche ográfusnak nem szabad figyelmen kivül hagynia. Különböző régi dokumentumok hamisítására nagyszámú példát hoz munkájában V*3z* Ikonnikov^p Az iratok meghamisítására a cárizmusnak szüksége volt léte ideológiai megalapozása érdekében /v*ö* például a moszkvai cároknak Augusztus rónai császártól való származásáról szóló legendát 9 vagy Moszkváról, mint a "harmadik Rómáról'% Róma és Bizánc utódjáról szóló legendát/. A papság különösen a kolostorok és a világi feudálisak /bojárok, nemesek * földesurak/ gyakran hamisított dokumentumokkal /"adomány levelekkel" stb*/ alapozták meg különböző jogaikat az általuk elfoglalt földterületekre, gyakran építették hamis oklevelekre a nemesi nemzedékrendeket, stb? A dokumentumok hamisításának indokai a legkülönbözőbbek lehettek* Régi iratok eredetijének meghamisítását fedezte fel például N.Sz* Csaj*^* Egy bizonyos P*G* *olovin nevü földesúr, az 1860-as évek ismert emigránsának, Iván Gavrilovics Golovinnak testvére, aki a nemzetségére vonatkozó iratokat gyűjtötte, az 1830/40-es években koimány le vél tárakból a levéltári tisztviselők segítségévelXVI. századi okleveleket kapott kézhez 9 amelyek egyik ősére, I* Ju* Orjaznovra vonatkoztak* Grolovin az eredeti iratokat magánál tartotta, a levéltárnak pedig azok utánzatát adta vissza* A papir igaz, hogy XVIII. századi volt, de a forma mégis a régiségnek benyomását keltette* Hamisított iratokkal különösen gyakran találkozunk a jogi gyakorlatban /Hamis váltók, végrendeletek stb*/* Az Auditoriátus /birósági/ügyosztály iratai közt a kazanyi posztómunkásokból szóló 1836* évi aktában megtalálható I* Miklós cárnak Sztrjekalovhoz, a kazanyi katonai kormányzóhoz intézett hamisított leirata, amelyben félszólitja az utóbbit, hogy támogassa a kazanyi munkások harcát Oszokin gyáros ellen* Ma már bebizonyosodott, hogy H*G* Csernisevszkijt a Szenátus hamis levelek alapján Ítélte kényszermunkára, amelyeket Yszevolod Kosztomarov hamisított a III* ügyosztály megbízásából, mivel az utóbbinak nem volt kezében lérjreges bizonyíték arra vonatkozólag, hogy Csemisevszkij forradalmi, mozgalmakban vett volna részt* Szt. Beleckijnek, a rendőrségi ügyosztály igazgatójának RaszputyinrÓl szóló feljegyzéseit, amelyeket 1923-ban P.1* Scsegoljev adott ki, irodalmi speIkonnikoví Az orosz történetírás tapasztalatai* Kiev* 1891* Részletesebb adatokat lásd A*V^gyenszkij s Oklevélharaisitás a XVI-XVII* sz* moszkvai államban* A "Forrásközlés problémái" c* sorozatban /L./ I* kötet/ 1931*/ 85-109. oldal. N.Sz.Csajevî A történelmi dokumentumok hamisításáról a XIX* sz«~ban. Izvesz< tyija. Ak. Nauk* L. 1933. Nr. 7* 485-50?- oldal.
