Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
Persze a kommentátor az anyagot ne általánosan ismert kézikönyvekből kiszedett és át irt anyagból korapalálja, hanem a szőbanforgő személy történelmit emlékírói, vagy levélírói mdkodése önálló és alapos vizsgálatából meritse* A dokumenWmban álnéven vagy csak kereszt- és apai néven szereplő személyek a mutatóban is álnévvel, kereszt- és apai nevükkel szerepeljenek, de utalni kell családnevükre is, ahol aatán a róluk szóló teljes életrajzi anyagot összegyűjtve kell adni. A kommentárokban vagy a ievezetőcikkben emiitett személyekkel kapcsolatban az életrajzi kommentármutatóban jegyzetanyag nélkül elegendő az oldalszámra hivatkozni, mivel a kapcsolatos magyarázatot a maga helyén már hoztuk* A szóbanforgó életrajzi kommentárral ta tóra példaképül V.I. Lenin müveinek 2. és 3« kiadása szolgálhat: ebben csak azok a személyek szerepelnek, akiről a kommentárokban, vagy a bevezető cikkekben történik említés. Az ilyen alfabetikus életrajzi koirmentár, amely jegyzetelésre igen alkalmas, azonfelül, hogy a kommentált dokumentumok szempontjából közvetlenül fontos, még önmagában is jelentős, mert a kérdéses korszak társadalmi, politikai, párt- és egyéb viszonyai szempontjából mintegy kritikai - biográfiai lexikonul szolgál* Különösen igy van ez olyan esetben, amikor az életrajzi konmentárokat mellékletként adják ki, valamely gyűjteményhez, amely dokumentumanyagával egy hatalmas témát fog át, vagy olyan személyek müvei után hozzák, akik történelmi jelentőségűek. A kommentátori apparátus helye Az életrajzi mutató és kommentár /negyedik* faj ta/, valamint a jegyzetek /második és harmadik fajta/, amelyeknek önálló jelentőségük van, rendszerint a könyv végére kerülnek mellékletként, mint tájékoztató apparátus. Ez teljes mértékben célszerű, a fent kifejtett indokoknál fogva. Azonban a kisebb, felvilágosító jellegű jegyzeteket is - a megfelelő számok alatt - az esetek többségében a dokumentumkötet mellékleteként helyezik el. Az ilyen elhelyezés jelentős kényelmetlenségeket okoz a kommentátori apparátus használatánál. A dokumentum olvasása közben gyakran el kell szakadni a szövegtől, és meg kell keresni a mellékletben az illető, terjedelmére nézve gyakran jelentéktelen felvilágosítást, majd pedig megint vissza kell térni a szöveghez. Ez természetesen megbontja à dokumentum olvasásakor kialakuló benyomás egységét. Ebből a kényelmetlenségből, amely a kommentátori apparátusnak valamennyi dokumentum után a kötet végén való elhelyeaéséből ered, némileg kiutat jelent szerintünk az, hogy ezt az apparátust közvetlenül az egyes dokumentumok szövege után helyezik el. Ezt a gyakorlatot követik például a "Lityeraturnoje Naszledsztvo" /irodalmi Bagyaték"/és a "Zvenyja" /Láncszem/ cimü folyóiratok, aa Irodalmi Intézet /Pu'skin Ház/ akadémiai kiadványai, az egyes személyek leveleinek kiadásánál. Ugyanígy helyezték el a konmentárokat'Lenin leveleihez müveinek 28. és 29. kötetében /III. kiadás/. Hasonló a koramentárok, elhelyezése "Az Októberi Porradalom Rendeletei" cimü kötetben /M. 1933y^ ; *Ezért a kommentárok elhelyezésének elfogadott módszerétől, a könyv vegén való elhelyezéstől a következő éltetést lehet javasolni: először is, szisztematikusan meg kell szabaditani a kommentátori apparátust az életrajzi adatoktól, s ezeket melléklet formájában kell adni, mint külön annotáló életrajzi mutatÓtkommentárt /negyedik fajta/. Másodszor azokban az esetekben, amikor a do-
