Silov, A. A.: A 19. századból és a 20. század elejéről származó dokumentumok kiadásának kézikönyve (Budapest, 1955)
VII. A kommentátori apparátus, A "kommentárok" és "megjegyzések".
tum-szöveg keletkezésének történetét tárja fel, 2, irodalomtörténeti kommentár, ha irodalmi mü kommentálásáról van szó, 3* nyelvészeti kommentár, , ha a dokumentum szövegében előforduló szavak és kifejezések értelmezéséről van sző, 4# kritikai kommentár, ha az a*dokumentumban foglalt megnyilatkozásnak taglalását és birálatát tartalmazza* Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dokumentum tartalmának egészét /és nem a részletkérdéseket/ a fóproblémákat illetően összegyűjtött anyagot nem a kommentátori apparat tusban, hanem a bevezető cikkben kell ismertetni* Végül a kommentátori apparátusban bő utalásokat kell tenni a szöveg előzetesen kinyomtatott példányaira, a szöveg bibliográfiájára vonatkozólag* Ezek teszik lehetővé azt, hogy az olvasd további tájékozódást nyerhessen, vagy a szóbanforgó kérdés mélyebb vizsgálatát megtakaríthassa stb* És ha fentebb azt mondottuk, hogy az aroheográfus kommentálás gyanánt csak annyit közöljön, amennyi a kiadott szöveg megértéséhez szükséges, ugyan- 1 akkpr az is áll, hogy viszont a bibliográfiai utalások terén nem kell szűkszavúnak lennie* Ennek pedig az a célja, hogy lehetővé tegye a kérdés iránt mélyebben érdeklődő kutatóknak azt, hogy az irodalomra történő utalások segítségével a kérdés részleteit tanulmányozhassák* A kommentátori apparátus formái A kommentátori apparátus külső megjelenési formája *- akár "megjegyzéséről, akár "kommentár"-ről van sző - sokféle lehet* A külső megjelenési forma a szőbanforgő kommentár jellegétől, valamint a kommentált szöveg jellegétől függőén változik* I* A legegyszerűbb és leggyakrabban használt forma a kisebb-nagyobb terjedelmű jegyzet, amely magyarázza, kiegészíti', vagy helyesbiti a dokumentum tartalmának egyes részleteit* E jegyzetek tartalmilag nem függnek egymással össze, sorrendben a kommentált dokumentum egyes megvilágítandó helyeinek megfelelően következnek egymás után* V.I* Lenin müvei XVII* kötetének kommentátori jegyzetei például a következő, sorrendben következnek egymás után: 1 # az 1913* évi poronyini "augusztusi"- tanácskozás, 2. a pártkongresszus.előkészítése, 3* a moszkvai-"Nas puty"^ÍJtunk/ cimü lap jellemzése, 4* a "Priboi" pártkiadóvállalat ismertetése, ,5. az^RSzDRP. központi bizottsága "Szoc^áldemokrat" cimü illegális újságjának kiadásában bekövetkezett megszakítások, 6. az 1908. évi decemberi konferencia határozatának 3. pontja a 'Duma szociáldemokrata frakciójáról, stb. Az önálló tanulmány jelentőségével biró és - mint fentebb említettük - önálló kutatási előtanulmány ozást megkövetelő terjedelmesebb jegyzetek /"kommentárok"/ mellett tisztán jegyzet jellegével birő és a dokumentum egyes.helyeit megmagyarázó vagy megfejtő jegyzetek: ~ vagyis sző szoros értelmében vett "megjegyzések" is szerepelhetnek* Hogy az előbbiek el ne vesszenek a kis jegyzetek tömegében, ügyesebb a "kommentár"-jellegü megjegyzést olyan külsővel ellátni, hogy az eleje /az első két-három szó/ a lényegét fejezze ki. E kezdőszavak mintegy a kommentár címéül szolgálnak, de nem különválasztva, hanem magában a szövegben vannak kinyomtatva, mégpedig ritkitottan, vagy a többitől elütő betűtípussal. Ez rögtön feltűnik az olvasónak. Például: "A biztosító társaság 1912 őszétől kezdve fejlődött".* . /s a továbbiak során a kommentár a társaság történetét és jelentőségét ismerteti/. .
